KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marina Abramović – A távolság, ami összeköt

Jankovics Márton

The Space in Between: Marina Abramovic and Brazil – brazil, 2016. Rendezte: Marco del Fiol. Írta: Fabiana Werneck Barcinski és Marina Abramović. Kép: Caue Ito. Zene: O Grivo. Szereplők: Marina Abramović, Dorothy W. Cooke, Itamir Damiano, Joao de Deus. Gyártó: Casa Redonda. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 88 perc.

 

Marina Abramović, korunk egyik legismertebb művésze pár évvel ezelőtt Brazíliába utazott, hogy kigyógyuljon szerelmi bánatából, és inspirációt gyűjtsön új kiállításához. Az erről készült dokumentumfilm jól megmutatja, hogy mosódik össze nála végérvényesen élet és művészet. A gyógyulást és lelki újjászületést célzó spirituális kaland ugyanis a film során nagyszabású performansszá alakul, melyben Abramović a saját testét használja az alkotás alapanyagaként, akárcsak híres művészeti akciói során. Ezúttal csodadoktorokat, gurukat, füvesasszonyokat és matuzsálemi korú bölcseket látogat végig, hogy ellesse tőlük a fájdalom és az öröm titkát, és szembenézzen a művészet és a neurózis közös gyökerét jelentő gyerekkori traumákkal. Pokoli szenvedés és békés, önfeledt pillanatok váltják egymást, de Abramović egyik stációnál sem ragad le, rendíthetetlenül menetel tovább a számára is ismeretlen cél felé. Egyszerre végtelenül irritáló és elbűvölő, ahogy gondolkodás és bármiféle kritika nélkül átadja magát az összes ezoterikus gyógymódnak, miközben persze jellegzetes akcentusával folyamatosan kommentálja a történteket.

Már ebből is látszik, hogy A távolság, ami összeköt nem objektivitásra törekvő dokumentumfilm, inkább egy szenvedélyes és költői tanúvallomás, akárcsak Werner Herzog hasonló alkotásai. Mikor Abramović riporterként kezd el működni, el is laposodik a film, mintha csak egy gyengécske útibeszámolót látnánk valamelyik tévécsatornán. Jelenléte akkor válik igazán erőssé, amikor csak figyel, némán és mozdulatlanul nézi a tájat, vagy épp alámerül valamelyik helyi tradícióban. Az őrült spirituális maraton végül izgalmas felismerésekbe torkollik: Abramović nem pusztán kigyógyul bánatából, de megleli művészetének új irányát is, és rádöbben, hogy a kortárs művészet milyen mély szálakkal kötődik az ősi, vallási rítusokhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13127