KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés Los Angelesből

Speier Dávid

 

Kurt Russell (alias Snake Plissken), ütőereiben időzített robbanókapszulákkal 1997-ben berepült a börtönszigetként üzemelő Manhattanbe, hogy kihozza az odapottyant Elnököt. Ez 1981-ben történt, a Menekülés New Yorkból című, független, low-budget, sötét tónusú, cinikus és szerethető John Carpenter filmben. A legvégén egy jó poénnal.

Tavaly, 1996-ban, azazhogy 2013-ban Kurt Russell (alias Snake Plissken), testében halálos vírussal (vagy mégsem?) betorpedózódott a földrengés miatt börtönszigetté lett Los Angelesbe, hogy a föld energiaforrásainak kioltására alkalmas mikrobiszbaszt, amit az Elnök lánya, Utópia lopott el, visszahozza az Elnöknek (vagy mégsem?).

És láss csodát: Carpenter teljességgel hű maradt az első film hangulatához, felfogásához, low-budget képi világához, azaz – ne kerteljünk – gagyiságához. Ez 1996-ban nem csak hogy anakronizmus, de egyenesen bukásveszély. És tiszteletre méltó bátorságra vall. Ugyanakkor persze Carpenter – és Russell – somolyog a markába, saját magán és rajtunk is (vagy mégsem?). Félszemű hősünk világmentő küldetéséhez régi és új filmes korszakok és műfajok ikonjai asszisztálnak – Peter Fonda, Steve Buscemi, Bruce Campbell, Stacy Keach, Pam Grier (ld. Reservoir Dogs: „A Christie Love olyan volt, mint egy Pam Grier-show Pam Grier nélkül.”)

Hamisítatlan retro-B film ez, „cowboy-noir” (Carpenter), groteszk képregényhősökkel, apokaliptikusan sötét képekkel, fekete humorral, cikis trükkökkel, cinkos kikacsintásokkal, és egy olyan cinikus, frappáns, dögös zárójelenettel, aminél nem kell jobb.

Egyébként pedig minden olyan film számíthat a támogatásomra, amelyben a főhős egy szűk tengerszorosban egy óriási hullám tarajáról átszörfözik a szorost szegélyező úton száguldó kocsira, és így kapja el a gonoszt (vagy mégsem?).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1589