KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Michael

Tamás Amaryllis

 

A kozmikus térségek koszlott szárnyú angyala, Michael (John Travolta frenetikus alakítása) – nem luciferi intellektus, nem is xenobióta, egy kis amerikai porfészekben landol vaníliáskifli-illatú, boxeralsós arkangyalként, s gyanítjuk, a kozmikus térváltás szerve is inkább valamely pszichikai apparátus lehet, nem az ejtettfehérben pompázó kerubszárny.

A szentimentalizmusba hajló történetben Travolta-Angyalt lelki akaratban, gondolkodásmódban, fizikai reakcióiban szinte semmi nem választja el a jelenkor földi halandóitól. Szó sincs kozmikus öntudatról és harmadik szemről, a popcornzabáló, élvetegen vakarózó, nőket hajkurászó Michael mégis, az égiek derűjét sugározza. Éppen mert nem akar szünet nélkül, folyamatosan angyalkodni, képes elindítani a film (újságíró) főhőseinek (Andie MacDowell és William Hurt) „láthatatlan” átváltozását: tudatára ébreszti a hitetleneket, hogy a földi létnek a hétköznapok minden trivialitásával együtt – kozmikus jelentősége van... Hogy a mélypontok tanulsága egyedül a magaslatok szintjén hasznosítható... Hogy az ember nem a Föld gyermeke... Hogy az ősgrammatikák, mítoszok és eposzok talán más értelemben igazak, mint ahogy ezt idáig hittük. S miután profán angyalként elvégezte a 26., „az utolsó buli” feladatát a Föld nevű világtérállomáson, Michael, a világegyetem polgára más csillagok felé veszi útját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1640