KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Árral szemben

Turcsányi Sándor

Apák és fiúk. Ezúttal pittsburghi vizeken. A szereplők feléről már a film elején kiderül, az apjuk rendőr volt (épp most lőtték le) vagy most is az. A szereplők másik feléről az derül ki, hogy a fiuk rendőr. Arrafelé úgy látszik, ez nem összeférhetetlen, sőt az egész rabló-pandúr egy nagy fene családi vállalkozás, mert előlépnek a kuzinok, vők és sógorok is. (Vajon ki van addig a boltban?)

Mielőtt felismernénk, hogyan lehet e kiterjedt családfán zöldágra vergődni, már van egy rakás hulla, mintegy a mű eszmeiségét prejudikálandó. És annyi autó van összetörve, hogy csak az ócskavas árából az ezredfordulóig bőségesen fedezhető lenne valami kisebb kelet-európai ország filmgyártása.

Még az áraknál maradva. E havi rejtvényünk: Mi van az árral szemben? Az, ki azt mondja, a bár, az sajnos kiesett. Az árral szemben (a mozijegy viszonylatában nézvést) a színvonal van. A jegyár magas: százhatvan forint néhol. A színvonal pediglen most is alacsony, mint Bruce Willis.

Eszembe jut kamaszkorom néhány legszebb nyara. A csibészpáholy és az egységes helyár. Nos, jelen opuszunk a kétforintos helyárral szemben is alul maradna. Amolyan igazi ötcentes csemege: bádogedeon. Az előállítási árral szemben – fabatkát sem ér.

S ez még csak a kezdet! Folytatom a harcot! Az randa kultúrmocsok ellen. Stílusosan, a fegyveres harcot. Megint lelövöm a poént! Az öngyilkos a gyilkos. A végén a képibe is vágja a hős: Ön gyilkos, jóuram!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=178