KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Odeon-Lloyd

Zachar Balázs

Egy megújult art-mozi.

 

A márciusban megnyíló felújított Duna mozi története már a két világháború közötti időszak filmszínházainak életútját követi. Filmszínházként született 1937 októberében, amikor a Lipótvárosi Mozgókép Rt. a Hollán Ernő utcában megnyitotta a város új „elsőhetes” moziját, Lloyd Színház néven. Az elsőhetes jelzőt filmkínálatának köszönhette, amelyben a megnyitást követően rövid idővel már nagyrészt premierfilmek szerepeltek. A mozi leginkább Lipótváros és belső Angyalföld közönségét szolgálta ki.

A negyvenes években fölvette a Duna nevet, hogy aztán 1945-től ismét Lloyd néven fogadja a nézőket. A második világháború után a Lloyd egy ideig – az akkori pártviszonyoknak megfelelően – a Szociáldemokrata Párt érdekeltségébe tartozott, a mozit az Orient Film Rt. látta el műsorral. Az államosítás után – mint a legtöbb filmszínház – a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat tulajdonába került, immár újra Duna mozi néven. Az épület már három felújításon is átesett, a jelenlegi azonban több egyszerű felújításnál, mivel már az új „art” mozi arculat kialakítása jegyében zajlik.

Az üzemeltető Budapest Film Rt. arra törekszik, hogy az új – a márciusi nyitástól Odeon-Lloyd nevet viselő – mozin keresztül bemutassák, milyennek kellene lennie napjaink art-mozijának. Az egykori háromszáz fős terem száz plusz húsz székesre csökken, ugyanakkor műszaki, kényelmi felszereltségét tekintve – fotelszékek, Dolby Digital hangtechnika, klimatizált nézőtér – paraméterei megegyeznek a multiplexek által nyújtott szolgáltatások színvonalával. (Az Odeon-Lloyd termében az egy nézőre jutó képméret – amely a mozi által nyújtott vizuális hatás alapvető mutatója – megegyezik a Corvin nagytermének hasonló adatával.) Ezen kívül a moziban – immár szinte kötelező elemként – helyet kap egy kávézó, valamint a DVD-tárral kibővített és felújított Odeon videótéka.

Mindemellett a kivitelezés során megtartották az eredeti homlokzatot és bejárati portált, s az előcsarnokot is az eredeti alaprajzok és a fellelhető dokumentumok alapján alakították ki. A mozi külön érdekessége, hogy – részben a régi filmszínházak többfunkciós jellegét idézve – a vetítőteremben egy pódium-előadásokra alkalmas kisszínpad is helyet kapott, mivel a Budapest Film az éjszakai műsorsávban a filmeken kívül a társművészeteknek, színpadi műfajoknak is helyet kíván adni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2116