KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szellemhajó

Herpai Gergely

 

A nyolcadik utas: a hal áll. Elnézést a kissé idétlen poénért, de muszáj volt megejtenem Steve Beck „óceános” filmjével kapcsolatban, mivel annyira gátlástalanul merít motívumokat több neves, „(űr)hajót, magányos bolygót, tenger mélyét felfedező” horrorfilmből, köztük a Ridley Scott klasszikusból is.

A címszereplő az Antonio Graza nevű hatalmas óceánjáró luxushajó, amelyen 1962-ben egy rejtélyes gyilkos rendkívül látványos és kegyetlen módon (némileg a Kockára és a Kaptárra emlékeztető „testdarabolós” módszerrel) lemészárolja az utasokat és a legénységet. A Graza ezután teljesen eltűnik, csak évekkel később ered nyomába egy fiatal kanadai pilóta, Jack Ferriman (Desmond Harrington), aki az esetleges zsákmány reményében megbíz egy elhagyatott hajók mentésével foglalkozó kapitányt, Sean Murphy-t (Gabriel Byrne) és legénységét, hogy kutassák fel az óceánjárót. Murphy-ék Ferrimannal együtt fel is kerekednek és rá is lelnek a Grazára, a címben szereplő összes szellemmel egyetemben.

A film innentől a jól bejáratott sablonok útját járja, úgyhogy a műfajban járatos néző maximum azzal fogja magát szórakoztatni, hogy jó előre kitalálja, ki lesz a következő áldozat és ki a hunyó ebben a kiszámítható kísértethistóriában. Sajnos ezen felül a Szellemhajó még csak képileg sem olyan eredeti, mint például az amúgy szintén elég közepes 13 szellem: ott legalább tényleg a frász tört ránk a jól kidolgozott élőhalott lelkektől, itt viszont pár szellemvasút-szintű aszott hullán túl nem kap többet a néző a pénzéért. Úgy tűnik, az utóbbi évek kísértetfilmjeit mind átok kísérti: Az átok, a Ház a kísértethegyen és a 13 szellem után a Szellemhajó is beállt az elpuskázott lehetőségek sorába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2126