KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Infománia

A netburger

Nyírő András

Új társadalom, új életforma születik az Interneten: Az info-polgár alapelve: sehol sem lehet tilos az á..

Fekete alapon fehér betűk... vibrál a szemem, de olvasom rendületlenül, egyik oldalt a másik után. Elvégre tüntetünk, és tüntetni csak büszkén és kitartóan lehet. Az Internet egy csapásra feketébe öltözött, mert Clinton elnök aláírta az amerikai médiatörvényt, amiben szabályozzák a digitális kommunikációt. Amit szabad a Playboyban, vagy mondjuk a Magyar Narancsban, az tilos az Interneten. Na de mi közöm nekem, magyar állampolgárnak Bill Clintonhoz? Milyen alapon mondja meg az amerikai törvényhozás, hogy én mit és hogyan olvashatok?

Tüntet az Internet. Három nap alatt több ezer kiadvány váltott át feketébe. A hírt felkapta a hagyományos média, most a kívülállók számára is világosság vált, hogy az Internet nem egyszerűen technikai csoda, egy új média a CD-ROM és a többi furcsaság között. Mindenki megérthette, hogy többről van szó: új kultúra, új társadalom van születőben. E társadalom tagjai fehérek, feketék, sárgák, férfiak és nők, idősek és fiatalok, keletiek és nyugatiak, szinte csak annyi a közös bennük, hogy kreatívak, és utálják a tekintélyt. Új társadalom születik, amelyik nem tűr maga felett államot – szegény Marx, hogy örülne, ha ezt hallaná.

A külvilág élénken reagál. Az utóbbi években hozzászokhattunk a gyors politikai változásokhoz. Éppen csak hét éve tűnt el a Szovjetunió, omlott össze a keleti blokk, és most itt van egy új, egyelőre kiismerhetetlen, gyorsan változó, de nagyon befolyásos és hatékonyan szervezett közösség. Először az üzleti világ zizzent meg. Az egyik legerősebb amerikai szoftvercég, a Microsoft tavaly megpróbálta maga alá gyűrni, megvásárolni az Internetet. Új szabványokkal, pénzzel, édesgetéssel, ahogy az szokás. Decemberben azonban orwelli fordulatot vett Bill Gates próbálkozása: bejelentették, hogy a Microsoftnak új Internet-stratégiája van. Mint kiderült, az új stratégia abból áll, hogy a Microsoft fogadja el az Internet szabályait és nem fordítva. Aztán jöttek a politikai hatalmak. A németek letiltottak az Internetről egy fasiszta nézeteket tükröző kiadványt. Két napon belül több amerikai egyetem hallgatói is kijelentették, hogy elítélik a holocaustot tagadó Zundel nézeteit, de azt még nagyobb bajnak tartják, ha bárkit akadályoznak abban, hogy kifejezze magát. Ezért számítógépeiken keresztül az egész Internet számára hozzáférhetővé tették az iratokat. A németek tehetetlenek voltak: nem tilthatnak le az Internetről egyszerre három neves amerikai egyetemet. Az amerikaiak is próbálkoznak a cenzúrával: a médiatörvénnyel eddig csak az Internet történetének legnagyobb tüntetését provokálták ki. Az Internet társadalma a fekete-fehér napok után olyan lelki állapotban van, mint Budapest a taxisblokád idején.

Az információ szabad akar lenni, mondják a cyber-aktivisták, de valamilyen kontrollra azért csak szükség van. Mitterand elnök kezelőorvosának könyvét egy párizsi bíróság betiltotta. Azok az idők már lejártak, amikor csak úgy be lehetett tiltani egy könyvet. A szöveget egy ifjú netburger beszkennelte, és mindenki számára elérhetővé tette az Interneten. Az orvos arról írt, hogy paciense már 1981-ben tudta, hogy rákos, de csak tíz évvel később vallotta be a nyilvánosság előtt. Megnézhettem volna a könyvet, belelapozhattam volna, de úgy éreztem, hogy ehhez nincs jogom, igaza van a könyvet betiltó bíróknak, ez nem tartozik a nyilvánosságra, ez nem tartozik rám. Kár volt feltenni a könyvet az Internetre. Az igazi hibát a francia kormány követte el, amikor a hálózat erősebb kontrollját sürgette. Ilyesmit legfeljebb Kínában lehet hatékonyan végrehajtani: ott mindenkinek be kell jelentkeznie a rendőrségen, aki hozzá akar férni az Internethez. Nem is olyan régen Romániában még rendőri engedélyhez kötötték az írógép birtoklását. De a Nyugat sosem fogja ilyen intézkedésekre ragadtatni magát.

Az Internet közösségének tagjai nem hagyják, hogy kívülről szabályozzák az életüket. Tüntetnek, kibújnak a szabályozás alól. Tehetik: amit nem szabad az egyik országban, azt lehet a másikban, márpedig az Internet tényleg nem ismer határokat. Legalábbis egyelőre, mert ha külső szabályozást nem is tűr, ki kell alakítania a saját házirendjét. Vannak ilyen törekvések: széltében-hosszában terjed a netikett, az internetes érintkezés írott, de mégis íratlan szabályzata. Előbb vagy utóbb kikristályosodik majd, hogy mit szabad és mit nem, és az is kialakul, hogy ki húzhatja meg a kettő közötti határt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 26-27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=254