KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A John Malkovich-menet

Déri Zsolt

 

Az 1969-ben Adam Spiegel néven született, gördeszkásként indult, majd az újságírás és a fotózás érintésével Amerika klipkirályává lett Spike Jonze, akinek videóiból a budapesti Titanic Fesztivál 1998-ban vetített retrospektívet, első játékfilmjéhez az utóbbi évek legmeghökkentőbb, legszellemesebb forgatókönyvét találta meg, egy felnőttmesét, amelynek frusztrált bábjátékos főhőse titkos átjárót talál John Malkovich tudatába, és így negyed órára a híres színművész érzékszervein át érzékelheti a világot. A „mindenki híres lehet 15 percre” című warholi idea eme váratlan és profán manifesztációjának persze senki nem tud ellenállni, sem a bábjátékos (az ezúttal is remeklő John Cusack), sem állatgondozó felesége (a felismerhetetlenül kócos Cameron Diaz), sem elérhetetlen szerelme, a dologban rögtön az üzleti lehetőséget meglátó menedzserasszony (Tom DiCillo fétisszínésznője, a szerepéért Oscarra jelölt Catherine Keener), aki utazási irodát nyit Malkovich agyába. Csak hát másoknak is megvan a hosszútávú terve a titkos átjáróval…

Az érdekes mellékzöngéket („mintha Malkovich-nak egyszerre lenne vaginája és pénisze, hú ez nagyon tetszik”, a transzszexualitás megélése, a bábjátékos bábjának bábjátékosi karrierje, mit lát Malkovich a saját Malkovich-tripje során) megpendítő filmfantázia legnagyobb erénye, hogy saját bizarr kontextusán belül mindvégig következetes marad, a váratlan fordulatok számát tekintve bármelyik fifikás akciófilmet lekörözi, a nagyjátékfilm-formátumot is bámulatos érzékkel uraló, kiváló színészrendezőnek bizonyuló Spike Jonze klipes múltjából hozott vizuális ötletei pedig öncélú magamutogatástól mentesen épülnek be a filmszövetbe, akárcsak a Coen testvérek mellett dolgozó Carter Burwell ironikus kísérőzenéje. És akkor az önmagát karikírozó Malkovich-ról még szó sem esett…

Jonze-t a legjobb rendezés, Kaufmant a legjobb eredeti forgatóköny kategóriában jelölték Oscar-díjra. Mire ez a cikk megjelenik, már tudni fogjuk, van-e igazság a Földön – az (amerikai) szépség mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2903