KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rossz álmok

Kovács Marcell

 

A Hatodik érzék zajos sikerén felbuzdult hollywoodi illetékesek a kifáradni látszó sorozatgyilkosok helyett egyre szívesebben bízzák a riogatást lidércekre, koboldokra és más hazajáró lelkekre.

Sam Raimi fordulatos thrillere ugyan nem kimondottan kísértet-film, mégis remekül illik a Hetedik érzék, Frequency, Temetetlen múlt-sorozatba. Főhőse, a három gyermekét egyedül nevelő fiatal özvegy látnoki képességgel bír. Jövendőmondás a foglalkozása, ő a kerületi jósnő, de pszichológusként és lelki szemetesládaként is funkcionál. Kezdetben csak a felesége kitárulkozását nehezményező dúvad férj támadásaival és az ideggyenge autószerelő-fiú dühkitöréseivel kell megbirkóznia, ám amikor a rendőrség kérésére bekapcsolódik a helyi hatalmasság nyomtalanul eltűnt lányának keresésébe, az ő élete is veszélybe kerül.

Az ismerős motívumokból ügyesen építkező történetet az egykori vagány Raimi pedáns szakszerűséggel tálalja. A kisvárosi realizmust lebegő álomképekkel teszi fátyolossá, majd a megfelelő pillanatban dogmás tombolással trombitál ébresztőt. Pontos, elegáns és kiszámítható; a Gonosz halottak-trilógia elbűvölő zabolátlansága nyomokban sem jellemzi. Egy vakmerő húzása van azért: Keanu Reeves-ből megkísérel gonosz Robert De Nirót varázsolni. Nem jár sikerrel, pedig volt idő, amikor ennél vadabb kunsztokat is gond nélkül teljesített. Például westernt csinált Sharon Stone-nal és Leonardo DiCaprióval, nem is rosszat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3321