KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A test

Tamás Amaryllis

 

Zsigmond Vilmos kamera-tekintete szentföldi tájakra, Antonio Banderas színészi talentuma a lélek belső tájaira kalauzol.

E film és témája – a mindenkori Hatalom könyörtelenségéről, vámpír-természetéről – aligha szorítható műfaji sémákba.

Hadseregben szolgált, régészetet tanult katonalány, valamint háborút megjárt titkosszolgálati kém, Matt – akit később vatikáni pappá szenteltek – próbál szabadulni a politika polipcsápjainak szorításából. Az „ok”: egy – felfedezésnek vélt – csontmaradvány tudományos módszerrel bizonyított azonosítása.

Az Egyház (a vallástörténet), az Állam (a hatalomtörténet), a tudomány elfogulatlanságát, a művészetek pártatlanságát, a mindennapok élhetőségét át- meg átszövi a burjánzó etikátlanság és korrupció. Hőseink – a régész és a pap – nem is akármilyen rangú kérdéssel kavarnak „világraszóló” botrányt, teremtenek aggódni valót a világi politikai és az egyház „felkentjeinek” – tenyérnyi vagyonukat, gazdasági érdekeiket illetően is. Azt állítják, meglehet: Jézus itt maradt a Földön. Gondoljunk csak a Barguzinban fellelni vélt maradványok kiváltotta indulatok igazi okára, vagy arra, hogy József Attila vagy Latinovits Zoltán „öngyilkosságát” is sokan kétségbevonják. (Esetleg újra kellene írni az irodalom és a színjátszás hazai történelmének egyes fejezeteit…)

Időnként szembesülni kell a legendákkal, a legenda-biznisszel, az oda-vissza politikai játszmákban egymás ellen hergelt kasmíriakkal, indiaiakkal, izraeliekkel, palesztinokkal… És akkor elkezdődhet egy új időszámítás. Az a bizonyos „bensőnkből vezérelt”. Ez Jonas McCord filmjének igazsága.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3387