KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ördög ügyvédje

Hungler Tímea

 

A jóvágású Keanu Reeves a napfényes Floridában sztárügyvédként éppen egy elvetemült pedofilt véd, mikor bekapcsolódunk a történetbe. Hősünk fényesen ívelő karrier előtt áll: pályáján újabb előrelépés egy New York-i ügyvédi iroda állásajánlata.

Az Amerika elsőszámú közellenségeit védő kamara feje, Al Pacino fura figura: folyékonyán löki a kínait és az oroszt, félreérthető kijelentéseket tesz Istenről, mindig feketében jár, az irodája a föld alatt van, kandallójában pedig a pokol tüze ég...

Filmünk azonban sajnálatos módon nem elégszik meg a finom szimbólumokkal, hanem gyengébbek kedvéért expressis verbis meg is fogalmazza: ez bizony a sátán személyesen (à la Robert De Niro Az Angyalszívből). A Mefisztó-történet tovább bontakozva családi tragédiába torkollik; kiderül, Keanu apuci pici fia, ráadásul nagy feladat előtt áll: össze kéne hoznia az Antikrisztus-bébit, hogy Al végre boldog nagypapa lehessen.

Az egyetlen személy, aki mindezt megakadályozhatja, Keanu bájos arája, őt azonban az após David Lynch-i pszicho-terrorral idegösszeroppanásba kergeti.

Van itt tehát minden: bűn-, tények, rituális gyilkosságok dögivel, fekete humor és thriller, parabola a bűnről, sőt a műalkotás egy ponton még scorsesei fordulatot is vesz (Krisztus utolsó megkísértése); teszi mindezt meglehetősen hosszan és szájbarágósan, így a kezdeti lendület után sajnos megmarad a „sokat markol, keveset fog” színvonalán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3614