KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Letaszítva

Bori Erzsébet

 

Mint már a cím is sejteti, Nicholas Kazan metafizikus krimivel állt elő. Ez egyfelől nagyot mond, másfelől nincsen teteje. Lehet-e bűntörténet, mely természete szerint a jó és a gonosz csatájáról, az életről és a halálról szól, nem metafizikus? (Lehet. Elég csak kinyitni a tévét, vagy elmenni a moziba.)

A mi filmünk módfelett metafizikus, egyik forrása, a Biblia, pirulhat mellette szégyenében. Van benne gonosz, sőt „a gonosz”, amely sorra megszállja a lelkeket (akár a Testrablókban), kedvenc zenekara a korai Stones, és egy kétezer éves, mára kihalt nyelven beszél, amivel jól el is árulja magát; van benne apokalipszis (hogy az mi fán terem, onnan tudja meg a Denzel Washington játszotta leleményes rendőr, hogy a metrón leszólít egy apácát), teológia tanárnő és titkos jel, költöző démon és mérgezett cigaretta.

És most idézzünk fel két nemrégiben, szinte egyidőben bemutatott filmet: A Hetediket és a Közönséges bűnözőket. (Részemről az utóbbit kedvelem; ami a Hetediket illeti, lehet, hogy öregszem, de már nincs szükségem ennyi sok művészetre.) Most képzeljük el Micsurint kamerával, aki azzal az igénnyel lép föl, hogy előállítsa a Seven és a Usual Suspects hibridjét. Valami ilyesmivel próbálkozott a jónevű Nick Kazan, és nem nehéz kitalálni, mi lett a végeredmény: dupla nulla.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3681