KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hat nap, hét éjszaka

Harmat György

 

Nem kell feltétlenül gazdagnak lenned ahhoz, hogy ötven fölött is nőt hódíts – mondja a hollywoodi mítosz a férfiaknak. Elég, ha a teremtés koronájához méltó a magatartásod, ha körülvesz a „sokat átélt magányos farkas” aurája. A legfontosabb azonban, hogy (legalább minimálisan karbantartott izomzatú) mellkasodra hajtva fejét – biztonságra leljen szíved hölgye. Az sem árt, ha (mint ugyancsak jelen filmben) egy lakatlan szigeten hidroplánt varázsolsz egy lerobbant repülőgépből és szembeszállsz a modern kalózokkal. Mindezeket teljesítve szennyezheti bőröd motorolaj, nyomhatja több mint fél évszázad súlya erős vállaid, az sem baj, ha nem vet föl a pénz: karjaidba omlik választottad.

Amint az általa kínált tanulságokból látható, az új amerikai produkció olyan díszkövezet képét nyújtja, mely közhelyekből van kirakva. Persze mi mást lehetne várni a Szlovákia magyarlakta részéről Kanadába származott, majd amerikaivá lett Reitman Ivántól, ki megbízhatóan gyártja a sikert, hol szellemtelen ostobaság (Szellemirtók), hol jópofa semmiség (Ikrek) formájában. A Hat nap, hat éjszaka vidám kalandsora az utóbbiak közé tartozik. Erre mondják, hogy tipikus nyári film, s nemcsak azért, mert pálmafás tengerparton, trópusi szigeteken játszódik a cselekmény, melyben az idősödő pilóta és az ifjú szerkesztőnő – mint azt már vázoltam – egymásra találnak. Egyébként a szívrabláshoz az eddig elmondottakon kívül még az is jól jön, ha valaki Harrison Ford. Ő játssza ugyanis a világtól elvonult hőst. Partnere Anne Heche, akiben fanyar humorú, remek színésznőt ismerünk meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3769