KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem erejével

Tamás Amaryllis

 

A morbid játékossággal telített szerelmi tragikomédia két főhősét, Hilaryt és Victort a véletlen löki közös sors-színpadra. A huszonéves, évtizede leukémiás, Klimt művészetéről szóló doktori disszertációján dolgozó férfit az elmúlás víziója kísérti. Egy rideg-steril, hideg-fekete-szürke, a halál designe-színeivel berendezett szuterénben egyedül birkózik a napi kínokkal. Találkozásukig az „arany-napragyogású” Hilarynak az emberi kapcsolatok, az érzelmi lehetőségek „gazdag tárházát” infantilis anyja s könnyed-semmilyen szeretője jelentik. Amikor ápolója lesz Victornak, a természet lopódzik vele vissza a gondosan elkerített, kényelmes halál-lakosztályba. Mindketten rendhagyó belső expedíciót járnak végig. Hilaryban a megrendülés nagyanyáink betegséget-halált is legyőző erejét, vajákos képességét, tenni akarását, szolgálni tudását hozza napvilágra, Victor pedig az élettelen tárgyak szépsége, a Renoir, Manet, Van Gogh, Klimt diapozitívok helyett a „korszerűtlen” érzelmeket választja, amelyekben ma már talán hinni sem tudunk, merünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4268