KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy nő vagy kettő

Tamás Amaryllis

Hogyan válik egy szenzációs lelet, egy kétmillió éves női csontváz, közkincs helyett közprédává…, a történet merő képtelenség is lehetne annak, aki emberi-társadalmi viszonylatokról, kapcsolatokról, az életről még nem tud eleget. Miért tűnik Julien Chayssac paleontológus (Gérard Depardieu) mániákusan művelt hivatása abszurdnak, miért nem érzünk idegenséget a zavaros múltú manöken, a gátlástalanul kockáztató Jessica (Sigourney Weaver) láttán? Az érték- vagy az érdekrendet átértelmező Julien Chayssac miért talál szövetségest – machogőgjét, tudós naivitását félretéve – a szabadabb, romlottabb és felnőttebb világot képviselő Jessicában a történet végére? Azt mondják, a perifériák sajátos értékei iránt mindig a fejlődés elakadásakor nő meg az érdeklődés… Bizarr zsákutca: ma az értéknélküliség (az eldobhatóság, az elherdálhatóság) is érték.

Daniel Vigne világa, a leegyszerűsített és vállalt torzkép csak eleinte látszik kellemes, csipkelődő önportrénak. Értékpocsékoló hajlamainkkal szembesülni ugyanis nem profán vigalom; sajnos már be vagyunk avatva. A rendező palackpostája megadja a „pontos” koordinátákat, vészhelyzetben az ember már ettől megkönnyebbül. Sürgős segítségre azonban hiába vár, csak a mindenkiben ott rejlő több millió éves életdacban reménykedhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5220