KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tuareg bosszúja

Hegyi Gyula

 

Rambo sikere kétségkívül megihlette a világ pénztárgépre sandító amatőr filmgyártóit: egyre-másra készülnek a magányos, de „hazafias” öldöklők véres kalandjaival sokkoló történetek. Nyugat-Európában persze az eredeti Rambo antikommunizmusa és amerikai felsőbbrendűség-tudata kissé kényelmetlenül hat, ezért is tiltottak be például Finnországban egy helyi Rambo-adaptációt. Más filmesek ügyesebben alkalmazkodnak a helyi hagyományokhoz, elhagyják a műfajból az amerikai felsőbbrendűség jelképeit, a mindent átható antikommunizmust pedig semleges, sőt olykor „haladónak” látszó politikai máz helyettesíti – mindent a vevő igényei szerint. A tuareg bosszúja című olasz filmben például az ősi törzsi hagyományok tisztelete, a természet iránti hűség, a kizsákmányoló és zsarnoki kormány elleni lázadás a körítés, az ürügy – ahhoz, hogy egy villogó kékszemű mozihős egymagában lemészárolhasson (késsel, puskával, robbanószerrel, benzinnel stb.) előbb egy szakaszt, majd egy garnizont, később egy kisebb hadsereget. Ég, hull, repül az ellenség, a tuareg pedig halad előre az útján.

Annyira persze nem fajul a dolog, hogy a benszülöttnek maszkírozott mozisztár európaiakat irtson halomra – mivel tuareg a fiú, így „szerencsére” arab katonákat, arab hadsereget kell a filmre koreografált öldöklés legváltozatosabb módszereivel megsemmisítenie. Tuareg feleség, tuareg gyerek is került a történetbe: tuareg kutyára nem emlékszem. Az olasz politikai kalandfilmek szinte minden szokványos kellékétől lecsupaszított történet részint sivatagot, részint az érzéketlen öldöklés sivatagját kínálja nézőinek. Miért, miért nem, mégsem teljesen ellenszenvesen: az utolsó kockák azt sugallják, hogy a vak véletlen még a tuaregnél is győzedelmesebb, s a mozihős diadala bármelyik pillanatban kudarccá változhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5563