KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem csapdája

Harmat György

A film főcímén az egyik forgatókönyvíróként Luis Alcoriza, a neves mexikói rendező nevét olvasva várakozások ébrednek bennünk: sajátos szemléletre, iróniára számítunk. Hiába. (Alcoriza filmjei közül egyébként a Baljóslatot vetítették nálunk, az Autós hétvégét pedig a Filmmúzeum mutatta be.) A szerelem csapdája bárhol készülhetett volna, a szokványos tévésorozatokra emlékeztet. Vonakodás nélkül asszisztáljuk végig: hogyan alakul át a szerelem a házasság jól berendezett, kisszerű, mindennapi poklocskájává; hogyan lesz a nőket kissé lekezelő, lezser latin szerető, a „férfias férfi”, az igazi macho gyomorfekélyes papucsférjjé. Bekukkantunk a viszonylagos jómódban élők anyagi problémáiba. Legszívesebben tanácsokat is adnánk, akárcsak az ismerőseinknek: baj lesz abból, ha a fiatalok összeköltöznek a két mamával, hiszen az anyósok gyűlölködése tönkreteheti kapcsolatukat. S akárcsak az életben: jóslatunk beválik.

Mindazonáltal filmbeli ismerőseink nem kerülnek közel hozzánk, csupán érdeklődéssel figyeljük sorsukat. A középszerű rendezés és színészi játék miatt úgy járunk ezzel a filmmel, mint – nem is olyan rossz esetben – a tévésorozatokkal: szívesen nézzük, de nyom nem marad utána.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6260