KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Holland Filmhét

Koltai Ágnes

Szeptember 13–19-e között Holland Filmhetet rendezett a MOKÉP. Jos Stelling Az illuzionista (1983) és a Hőzöngők (1981), Peter Oosthoek An Bloem (1983), Annette Apos Giovanni (1983), Marleen Gorris Christine M: némasága (1982), Ben Verbong A vöröshajú lány (1982), és Jan Gruyaert Lenföldek (1983) című filmje szerepelt a programban. Jos Stelling neve nálunk sem ismeretlen. Rembrandt (1977) című alkotása szerepelt az 1979-ben, Budapesten rendezett Holland Filmhét műsorán. Stelling a hivatalos filmgyártástól távol él és dolgozik, főleg amatőr színészeket szerepeltet filmjeiben, önálló gyártó társaságot alapított. Az Utrechtben élő rendező saját mozival rendelkezik, ebből tartja el magát, és önálló újságot is szerkeszt. Az Utrecht külvárosában játszódó A hőzöngők Herman van Veen Jukebox 2008 című színműve nyomán készült. Az iUuzionista egy komédiásról szól, főszereplője Freek de Jonge, aki maga is komédiás. Az An Biomen a színházi rendező Peter Oostholek eddigi egyetlen játékfilmje. Ton Vorstenbosch A válás című színműve nyomán készült, hőse egy középkorú asszony, aki megpróbál kitörni unalmas házaséletéből.

Annette Apon, a Giovanni rendezőnője újságíróként kezdte pályáját, először az Amsterdams Stads Journaalnál dolgozott, majd 1968-ban néhány barátjával megalapította a Skrien című filmszaklapot, amelynek ma is munkatársa. Első játékfilmje, a Golven az 1982-es rotterdami fesztiválon és Nyugat-Berlinben is nagy feltűnést keltett. A Giovanni második rendezése. Ez a holland Nagyítás, bősnője, Diane divatfotós, Rómában egy Giovanni nevű fiú után nyomoz, nem találja meg, helyette zavaros kalandokba keveredik.

Marleen Gorris, a Christine M. némasága rendezője nem hivatásos filmes. Az 1949-es születésű Gorris Amszterdamban dramaturgiát tanult, majd a birminghami egyetemen szerzett bölcsészdiplomát. Még amszterdami évei alatt alapított egy forgatókönyvíró-csoportot, itt írták a Christine M. forgatókönyvét is.

Theun de Vries regénye nyomán készült, valódi történelmi alakról szól Ben Verborg filmje, A vöröshajú lány. A film főhőse Hannie Schaft, a konzervatív polgári családból származó diáklány, aki 1943-ban csatlakozott a holland ellenállási mozgalomhoz.

Jan Gruyaert, a Lenföldek rendezője az Antwerpeni Akadémián tanít fényképészetet. Egy rövidfilm és egy nagyjátékfilm után készítette el Stijn Streuvels regénye nyomán a Lenföldeket, amely a századforduló idején Nyugat-Flandriában játszódik, s egy parasztcsalád mindennapjait mutatja be.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6264