KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kincs, ami nincs

Zoltán Katalin

Azoknak ajánljuk ezt a filmet, akik nem vetik meg a látványos, fordulatos, könnyed történeteket. Mindazoknak, akik szeretik az olyan kalandokat, melyek nem kínálnak más érzelmi-gondolati élményt, csak a mesék naivitását és örök tanulságait. Szélhámosdi, bennszülöttösdi, bújócska, kincskeresősdi, háborúsdi. A 80-as évek Amerikájából indulunk, a fő színhely mégis egy kis sziget lesz, hőseink kincs után kutatva kerülnek ide. Az egyiket Bud Spencer alakítja a tőle megszokott játékstílusban, a másikat Terence Hill, aki kisfiús bájával és csínytevéseivel hódít. A gyermekmesék e rejtelmes szigetén minden játékossá stilizált: a fűszoknyás lányok, a festett arcú bennszülöttek és főnökük, a „mama”. Két szeretetreméltó szélhámosunk ugyan elszalasztja a hőn áhított dollármilliókat, de megmenti a védtelen bennszülött törzset, melyet egy emberrabló kalózbanda riogat. Gyermeki vágyak elevenednek fel a látványban, amint ketten palacsintává verik a százszoros túlerőben levő ellenséget. Itt semmit sem kell komolyan venni. A film sem veszi magát komolyan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6465