KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Lengyel filmhét

Koltai Ágnes

 

Szeptember 12. és 18. között a MOKÉP lengyel filmhetet rendezett Budapesten. A programban Juliusz Machulski Vabank, Henryk Bielski Pastorale Heroica, Witold Leszczyński Nimfa a lápvilágban, Marek Piestrak Nőstényfarkas, Stanislaw Jedryka Égnek álló lábak, Andrzej Wajda A karmester és Jerzy Kawalerowicz A vendégfogadó című filmje szerepelt.

A Vabank (1981) a Butch Cassidy és a Sundance Kid modorában készített retro. „A Vabank megrendezésével azt is bizonyítani akartam, hogy Lengyelországban is lehet jó krimit rendezni, és hogy én képes vagyok erre. Azt akartam, hogy filmemből a professzionalizmus dicsérete áradjon. Mielőtt az ember művésszé válna, jó iparosnak kell lennie. Szerettem volna szólni a régi alapvető erkölcsi elvekről is. Azt elmondani, hogy amit az életben csinálunk, tisztességesen kell csinálni” – nyilatkozta a rendező, Juliusz Machulski. A Vabank valóban ennyi: bő humorú, profi detektívfilm a harmincas évek Lengyelországáról.

Henryk Bielski 1983-ban, lengyel– szovjet koprodukcióban készült Pastorale Heroica című filmje az idei moszkvai fesztiválon Lengyelországot képviselte a versenyben. Főszereplője, Wirgiliusz Gryn a legjobb férfialakítás díját nyerte (megosztva). A Pastorale Heroica a „falusi” Hamu és gyémánt.

A múltat faggatja Witold Leszczyński és Marek Piestrak. Leszczyński filmje, a Nimfa a lápvilágban (1981) Edward Redlinski Konopielka című regényéből készült. A regény néhány évvel ezelőtt a lengyel irodalmi élet eseménye volt. „A Konopielka – írja könyvéről Redlinski – regény a múltunkról, kultúránkról, a konvenciókon alapuló életről, s arról, hogy honnan jöttünk.” A falu, egy pusztuló kultúra vívja harcát egyre elkeseredettebben a hagyományokat megölő civilizációval. A Nőstényfarkas (1982) történelmi horror. Marek Piestrak, aki Roman Polanski asszisztense volt, a tragédiába torkollott 1846-os krakkói felkelést idézi meg, bőven merítve a horror kelléktárából.

A háború előtti Szilézia komor napjait eleveníti fel Stanislaw Jedryka az Égnek álló lábakban (1982). A bánatos, küszködő Sziléziát mi leginkább Kazimierz Kutz és Janusz Kidawa filmjeiből ismerjük. Az Égnek álló lábak nem olyan költői, mint Kutz alkotásai, a Fekete föld sója (1969) és a Korona gyöngye (1971), nem olyan ironikus, mint Kidawa Bűnös életemje (1980); komor dráma a gyerekeket is próbára tevő háborúról.

1979-ben, a Márványember után forgatta Wajda A karmestert John Gielguddal és Krystyna Jandával a főszerepben. A lírát és publicisztikát ötvöző filin az Érzéstelenítés nélkülhöz hasonlóan, az értékek harcát ábrázolja. (A Filmvilág 1980/4. és 5-ös számában már írtunk a filmről.)

A filmhét legizgalmasabb műve, A vendégfogadó (1982) Julian Stryjkowski Austeria című regényéből készült. A történet az Osztrák–Magyar Monarchia határvidékén, Galíciában játszódik az első világháború kitörésének napján (abban a fojtott levegőjű, indulatokkal fűtött Galíciában, amit oly érzékletesen írt le Joseph Roth A hamis súlyban). A maroknyi zsidó közösség útra kél, hogy elmeneküljön a kozákok véres bosszúja elől. A film elsősorban a zsidó liturgiát, a vallási szokásokat mutatja be. A vendégfogadó folklorisztikus film. A rendező Kawalerowicz Isten elvesztését, a hit és hitetlenség küzdelmét nem ábrázolja olyan drámaian, mint a Máter Johannában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6582