KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A feleség

Ardai Zoltán

 

Kegyetlenül rossz dialógusai ellenére élvezhető film B. Szumku „társadalmi drámája” – legalábbis mint dokumentum. A rendezés fekete-fehér képsorokban, az európai ötvenes-hatvanas évek fordulójára emlékeztető stílusban tárja elénk egy mai fiatal ulánbátori házaspár gyötrelmeit és boldogságát. (Felülről fényképezett ölelkezés a vízparton, fehér autó diszkrét takarásban a jurták közelében, esztrádzene a napos utcaképekhez à la Nino Rota, hangulatvilágításos felnőttbuli egy modern lakásban...) Az alapkonfliktus a főszereplők gyerektelenségéből származik, ehhez adódnak még a férj (épülettervező mérnök és leendő birkózó-világbajnok) munkagondjai. Végül minden jóra fordul a feleség házastársi odaadása révén. Meglehet, a történet túlkozmetikázott kreáció, ám alakjai valamelyest hihetők, s érzékelhető az a valódi – nekünk már-már egzotikusnak tetsző – szeretet, amellyel a rendező közelít egyszerű, jólelkű figuráihoz, még a férj vidéken élő apjához is, aki pedig az elmaradott szemléletet van hivatva képviselni. Ezért nemcsak mellbevágó – szándékán kívül –, hanem szívszomorító is a film leghamisabb jelenete: a világutazó birkózó egy „nyugati” (stúdióbeli) ivóban üldögél, és dacosan nézi a züllésben imbolygó torzalakokat, amelyek fölött a falon ott villog a „Coca-Cola” felirat iszonyú abrakadabrája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6873