KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ősszel a tengernél

Loránd Gábor

 

Prévert és Carné lehangoló, esőáztatta párizsi utcaköveinek felidézése adja meg az alaphangulatát Gubenko érdekes filmjének. A történet színtere s ideje: utószezon a Krímben, ahol semmi sem emlékeztet az általunk elképzelt, netán látott képre, – azaz nincsenek friss szélben hajladozó örökzöld növények, nincs fehér tarajos kék tenger, de nap és vidám nyaralók sincsenek. Van ezzel szemben egy nem túl barátságos szanatóriumi épület, ahol a berepdeső galambok reggelizni sem hagyják az üdülőket; van néhány unatkozó beutalt; egy ütődött, de lelkes kultúros; egy szimpatikus, kicsit kedélybeteg, az ingerszegény környezetben magányos szerelmespár; valamint egy panoptikumba illő, szenilis kultúrbarát, aki nagy virágcsokorral hol Tolsztoj, hol Puskin, hol más tekintélyek nyomát kutatja.

Furcsa „nyaralási” film, kétségtelenül. Görbe tükör kívánna lenni, elgondolkoztató torzképekkel, fricskákkal. Ebbéli igyekezeteiben néha túllő a célon: az Olaszországot megjárt traktoros például Pentagonnak nevezi a Vatikánt buzgó műveletlenségében. Gubenko leegyszerűsíti a képleteket; sokszínűbbek, összetettebbek az emberek, mint itt a vásznon. Az igazán jó karikatúra több, mint kifigurázás. A rendezői érzékenység pedig csak szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6925