KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mennyei napok

Zsilka László

Az alkotók valami nagyon megrázó, nagyon elgondolkoztató művet szándékoztak létrehozni. A Mennyei napok minden képsorán, valamennyi kockáján szinte átsüt abbéli igyekezetük, hogy megrendítsék a nézőt. Ám a film éppen ettől vált elviselhetetlenül didaktikussá, helyenként már-már nevetségessé. Mert hogyan vehetnénk komolyan a két főhős, Bill és Abby szerelmének s hányattatásának történetét, amikor a páros tagjainak jelleméről igazából semmit sem tudhatunk meg, néhány vaskos közhely kivételével.

Szomorú történetüket vélhetnénk sorstragédiának, a társadalmi igazságtalanságok törvényszerű következményének. Ebben a filmben azonban ilyesmiről nincs szó. Nem más az egész, mint egy szociológiai tétel: a szegénység, a kiszolgáltatottság eltorzítja a lelket megfilmesítése. A rendező (aki munkájáért 1979-ben a rendezés díját kapta a cannesi filmfesztiválon) láthatóan a klasszikus realista módszert kívánta követni az elbeszélés módjában és a képi megfogalmazásban. Az operatőr, Nestor Almendros munkáját elemezte, s elismerőleg méltatta a nemzetközi szaksajtó, az amerikai Filmakadémia pedig Oscar-díjjal jutalmazta. Bizonyára nem az ő hibája, hogy a korabeli tárgyak, járművek, munkagépek bemutatása időnként egy múzeumi oktatófilmhez hasonlatos. Kicsit kevesebb szentimentalizmus, s akár jelentős mű is lehetett volna a Mennyei napok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7074