Klasszikus súlyú tragédiának szánt eseménysor zajlik előttünk, szuggesztív, természetes díszletek közt (a színhely egy litván hegyi falu a II. világháború után). A környéket terrorizáló szovjetellenes gerillák beszervezik az erdész öccsét, aki titkon a pártnak dolgozik. Emiatt bátyja lelövi. Halálát balladisztikus képek örökítik meg, de a megrázó hatásból semmi sem lesz: a főalakok játéka eddig is pillanatonként ingadozott a hitelesség és a tragikumot alkimista módon kereső forgatókönyv erőltetett megjelenítése közt. Éltek ők egyáltalán? Körülöttük csak a mesés táj érződik valóságosnak, ahol szénásszekéren viszik koporsójukat. Mintha csakugyan lezajlott volna itt valami, valami más, fontosabb, mint amit láttunk.
