KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maverick

Tamás Amaryllis

Jó kibicként állíthatjuk, a Maverick alkotói ügyesen keverik a kártyát. A sikeres tévésorozat filmváltozatát nézve figyelmünk el nem lankad, a csattanók szellemesek, a szavakban és mozdulatokban természetesség és a profizmus megállapodottsága. Mel Gibson és Jodie Foster két múlt századi hamiskártyás maskarájában masírozik keresztül-kasul az életen. Vásári csepűrágók, modern lélekidézők egyszemélyben; az amerikai vadnyugat hőskorát és saját korábbi szerepeiket kedves-naiv öngúnnyal kifigurázó életművészek.

A kor, amelyben létezünk, másfajta próbatételek elé állít, s általában a hamiskártyásokból is kiveszni látszik a bűbáj, a betyárbecsület. Földönkívüliként álmélkodhatunk hát a szemfényvesztés minden csínját-bínját bűvészként alkalmazó, fényes ábrázatú Mel Gibsonon és a világszépre fotografált Jodie Fosteren, amint az apró süllyesztőkkel, duplafenekű varázsládikákkal, titokzatos útvesztőkkel teli sorsszínpadon – vaskos és merész húzásokkal – járnak túl a Teremtő eszén; hogy rossz és jó tréfákat kieszelve megkaparintsák mindazt, ami szép, kedves és vidám. A filmparódia tehát engedelmeskedik a kártyajáték legfőbb szabályának, miszerint egy megfelelő játszma elsőszámú ismérve, hogy abban mindent a kellemes és zavartalan szórakozás érdekében kell cselekedni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=755