KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Földi űrutazás

Ledniczky Márton

A kilövőállomáson az ég felé magasodik a Capricorn 1. elnevezésű amerikai űrrakéta. A parancsnoki kabinban Brubaker. Willis és Walker, a három asztronauta várja a kilövést. A tévéből jól ismert képek. Aztán hirtelen nyílik a kabin ajtaja, és egy határozott hang kitessékeli a három űrhajóst a kabinból. Az űrhajó néhány perc múlva elindul a Mars felé – nélkülük. Ez már a film.

Egy újabb amerikai filmmese, a megszokott szakmai tökéletességgel, biztonsággal, bár most a kevésbé hatásosak közül. Pedig minden „kellék” adva van: látványos földi irányítóközpont, izgalmas sajtókonferencia, tévékamerák és monitorok, házi úszómedence, az elnök és az alelnök (természetesen ironikusan-kritikusan ábrázolva), helikopterek és repülőgépek, még a szexre is van némi remény, ezt azonban nem váltja be a film.

Sajnos a történet végtelenül naiv meseszerűsége miatt nem tudunk együtt érezni a Mars helyett földi kalandokba keveredő három mesebeli űrhajóssal, valamint az őket előbb hősnek, majd hősi halottnak hívő hozzátartozóikkal sem, mivel – ellentétben a mit sem sejtő amerikai tévénézőkkel – mi az első pillanattól kezdve tisztában vagyunk a szituációval. Sem sírni, sem izgulni nem tudunk igazán, mert az előre elárult „deus ex machina” egyenes utat nyit a happy endig. A rendező így ugyan – akarata ellenére – elkerüli a szentimentális giccset, helyette azonban csak hiteltelen álfeszültséget, álizgalmat nyújtó, néhol kifejezetten unalmas filmet ad.

Egy házi vetítés alkalmával a westernfilm-forgatásról hangzik el ez a mondat a filmben: Hogy nézhet ki valami ennyire valódinak, ami hamis? Peter Hyams meséje még csak valódinak se néz ki, bár elmond egyet-mást az amerikai üzleti és politikai manipulációkról. Mindenesetre inkább egy „hamis” westernt láttunk volna szívesen a „valódi” – földi – űrutazás helyett.

S mi az, amire mégis elégedetten gondolhat vissza a modern kalandfilmet szerető néző? Egy szó szerint fékevesztett autó rohanásának izgalmas képsorára, és egy bravúros repülős üldözésre, melyben döntő szerep jut Telly Savallas (Kojak.) remek figurájának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7876