KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Harminc lány és Pythagoras

Loránd Gábor

Nehéz feladat elé állít ez a film. Először is, mert nem film. Hogy micsoda, azt pontosan nem tudom (valószínűleg a néző sem fogja tudni), de hogy film nem, az bizonyos. Talán zenés-táncos revünek titulálhatnánk jobb híján, bár ezt sem érdemli meg egészen. Az alkotók eleve lemondtak a legcsekélyebb értelmes tartalomról; még „ürügyről”, valamilyen élveszületett kerettörténetről sem beszélhetünk.

Új matematikatanár érkezik egy gimnáziumi lányosztályba és egyeseket osztogat az ábrándozó tiniknek (kis hiba folytán 16 helyett 20–22 éves ifjú hölgyek szoronganak a padokban), akik fellázadnak, mire szigorú oktatónk taktikát változtat, és dalolva kezdi tanítani a Pitagorasz-tételt. Ezen felbuzdulva a leányok beleszeretnek és – szintén dalolva – tanulásra adják fejüket, tanáruk pedig neves táncdalénekes lesz. Erről ennyit. A koreográfia viszont kőkorszakbeli, a zene harmatos – bár még így is a legértékesebb produktum a filmben. Olyan ez (elnézést a hasonlatért), mint amikor egy kapus tizenöt gólt kap, s mindemellett legjobb embere csapatának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7946