KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Azt beszélik

Vörös Adél

 

„Coo, coo, ca-choo, Mrs Robinson” – dalolta Simon and Garfunkel a ’67-es klasszikusban egy dévaj hölgyre utalván. Noha az Azt beszélik nem mérhető a Diploma előtt akkori robbanó frissességéhez, a nézhetőbb vígjátékok közé sorolható. Ezt azonban nem Kevin Costnernek köszönheti filmünk, aki volt már rossz, de ilyen élettelen soha (mi van az igazi „diplomás” Hoffmannal?) – hanem a közepesen vicces forgatókönyv figuráiba életet lehelő két színésznőnek: Jennifer Anistonnak és Shirley MacLaine-nek.

Sarah (Aniston) harmincas nő stabil kapcsolatban, házasság előtt, csak épp nem tudja, férjhez akar-e menni barátjához (Mark Ruffalo unalmas, néhol irritálóan hisztérikus alakítása). Krízisét csak élezi a kiindulóhelyzet: Pasadenába utazik teniszkedvelő-porcelánkészletes családjához, húga esküvőjére. Ám a fényképalbum-nézegetés meg a szülők házasságkötésének összevetése születésnapunk dátumával tudvalevőleg ritkán hoz szerencsét: esetünkben egy gondosan rejtegetett családi titok kerül napvilágra. A nagymami (MacLaine) ugyanis maga a megénekelt híres Mrs. Robinson, aki annak idején azt a fiatalembert (Costner) találta megkörnyékezni, aki a lányának csapta a szelet. Most meg az unokájának, aki egyébként csakis genetikai okokból vonzódhat a férfihoz (lásd a fásult Costnert). Innentől sejthető, hogy a nagyinak is lesz egy-két szava az ügyhöz, nem beszélve a talpraesett Sarah-ról (Aniston mesterkéletlensége gyakorlatilag elviszi a hátán a filmet).

Az Azt beszélik csak kevéssé használja ki korrekt alapötletében rejlő humorforrását. A Diploma előtt méltó női inverze is lehetne, ha lenne benne annyi spiritusz, mint rendezőjének, Rob Reinernek eredeti és bátor Harry és Sallyjében volt, ennek híján filmünk sekélyesen boldog véget ér, csak mi maradunk szomorúak. Hát, „God bless you please, Mrs Robinson”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8526