KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anthony Zimmer

Köves Gábor

Anthony Zimmer – francia, 2005. Írta és rendezte: Jérôme Salle. Fényképezte: Denis Rouden. Zene: Frederic Talgorn. Szereplők: Sophie Marceau (Chiara), Yvan Attal (Francois Taillandier), Sami Frey (Akerman), Daniel Olbrychski (Nassaiev). Gyártó: Canal+. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 90 perc.

 

Kérdezzék csak meg Mórickát: az ideális szuperbűnöző nem is festhet másként, mint erődítményszerű villája sötétjébe burkolózó, rejtélyes zseniként, aki, mint minden valamirevaló, az evilági erőknél legalább két lépéssel előbbre járó übermensch, az utolsó pillanatban is imponáló eleganciával old kereket a rá vadászó rendőrosztagok elől. Ilyen és még ilyenebb ponyvahősök népesítik be a francia Jerome Salle első mozifilmes próbálkozását, melynek címszereplőjével, az ideális szuperbűnöző valamennyi népmesei ismérvével bíró Anthony Zimmerrel a francia rendőrségnek és az orosz maffiának is komoly elszámolnivalói vannak, csakhogy Zimmernek sem az arcát, sem a hollétét nem ismeri senki. Az alvilág arisztokratikus kiskirályához az egyedüli út a femme fatale-ok minden népmesei ismérvével bíró Chiarán keresztül vezet, akiért – úgy hírlik legalábbis – bármire képes lenne a rejtőzködő közellenség. A műfaji szabályok úgy kívánják, hogy ha van femme fatale, kerüljön a történetbe egy csőbehúznivaló balek is, a szerepek azonban korántsem olyan egyértelműek, mint ahogy elsőre tűnnek. Az kétségtelen erénye, hogy Sophie Marceu személyében Salle ideális végzetasszonyát talált, akinek szexepilje úgy tűnik, majdhogynem blődség-biztos. Ha Salle legalább ugyanannyi időt fordított volna egy viszonylag ésszerű történet kidolgozására, mint amennyit Marceau idomainak csodálatával töltött, most valószínűleg nem egy beállításaiban Hitchcockot, minden másban azonban Luc Besson felszínességét és modorosságát idéző filmről kellene megemlékeznünk. Bár a negyven felett is ragyogó szépségű színésznő fenséges lábai nem is kívánhattak volna az Anthony Zimmernél hízelgőbb mozit, Marceau tehetsége azért ennél mégiscsak színvonalasabb filmet érdemelt volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8640