KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Forráspont

Varga Balázs

3-4 x juugatsu – japán, 1990. Rendezte: Takeshi Kitano. Szereplők: Takeshi Kitano, Igawa Hisashi, Johnny Okura. Forgalmazó: Cinetel. 97 perc.

 

Tizenhét évbe telt, de így is megérte: végre idehaza is elérhető a korai Kitano-kollekció. Az Erőszakos zsaru, a Forráspont és a Szonatina vérgőzös bűnfilm-trilógiája leginkább a Coen tesók életmű-nyitányának (Véresen egyszerű, Arizonai ördögfióka, A halál keresztútján) brillírozásához hasonlítható: fifikás műfaji átiratok, szarkazmusba pácolt életfilozófia, vizuális sziporkák, gyilkos gegek és persze vér, vér, vér a kövön.

Az első két Kitano-film nyers, zilált stílusára a Szonatina gyors–lassú–gyors jakuza akcióbalettjének eleganciája felel, és jelzi az utat a Tűzvirágok vagy a Bábok kifinomult remeklései felé. Meg tudom azonban azokat a rajongókat érteni, akik máig a Forráspontra esküsznek.

Sokféleképp variálható története (ha akarom, körkörös, ha akarom, lezárt – álomszerű és brutális) a majdani Kitano-életmű legfontosabb motívumait előlegezi. A felnevelkedés és beavatás kalandjai (tökkelütött baseball-balekok ütköznek meg a jakuzával, és próbálják akarva-akaratlan megméretni magukat) kereszteződnek a világból kivonuló, törvényen kívüli (ezúttal: renegát jakuza) hős utolsó nagy akciójával. Zsigeri humor, öncélú erőszak, kiismerhetetlen karakterek (elsősorban persze az ezúttal is Kitano által prezentált, rezzenéstelen, faarcú főhős); olyan változatos ingerskálán játszik a film, hogy szinte észre sem vesszük, milyen lassan csordogál a története.

Ennek a kihagyásos, minimalista jakuza-sztorinak ugyanis épp a zaklatott ritmus, az eldolgozatlan, meghökkentő stílus és a laza gesztussal nyitva hagyott szerkezet adja a pikantériáját. Kezdetben igencsak keresetlennek hat, ahogy furán félrekomponált képek, öncélú betétek és hebrencs montázsok adnak egymásnak randevút. A heterogén eszközhasználat és stílus (melynek persze már itt is a legkülönfélébb háttér előtt szemlélődő, ácsorgó hősöket különböző konfigurációkba rendező, lebegő, kitartott fix plánok teremtik meg az alapját) azonban sohasem zavaró. A film legszebb, emblematikus képei fakadnak a hirtelen, asszociatív képi váltásokból.

Mert virágcsokor így csak Kitano filmjében sülhet el…

Extrák: képgaléria és előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8964