KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Evan, a minden6ó

Csillag Márton

Evan Almighty – amerikai, 2007. Rendezte: Tom Shadyac. Írta: Stve Oedekerk. Kép: Ian Baker. Zene: John Debney. Szereplők: Steve Carell (Evan), Morgan Freeman (Isten), Lauren Graham (Joan), John Goodman (Long). Gyártó: Universal Pictures / Columbia Pictures / Spyglass Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc.

 

Egy sikeres vígjátékrendező körülbelül annyit ér kedvenc színésze nélkül, mint egy folytatás folytatnivaló nélkül. A négy évvel ezelőtt készült A Minden6ó egyfilmes poénja elegendő volt arra, hogy Jim Carrey különleges mozgáskultúrája és a legmodernebb digitális trükk-folyam bő másfél óra erejéig egymásra találjon, és megmutassák az ezredforduló emberének, hogyan festene ma, ha valakinek minden kívánsága valóra válhatna. Tom Shadyac rendező a tőle megszokott ízléstelen eleganciával (Ace Ventura, Bölcsek kövére) hozta is a családi vígjátékoktól elvárható vonós aláfestést és plasztikus cselekménybonyolítást, ám A Minden6ó összességében inkább volt nevezhető a gumiarcú színész jutalomjátékának, mint a téma kivesézésének.

Az új főhőst (Steve Carell) bevezető, de továbbra is a régi Istennel (Morgan Freeman) operáló folytatás sok tekintetben elmarad elődjétől: emberfeletti hatalom gyakorlása helyett emberfeletti erőfeszítést kíván meg a címszereplőtől, az elpotyogtatott madárkakák verbális viccekhez viszonyított aránya siralmas, és az egész cselekmény olyan olcsó környezetvédő közhelykeretbe van csomagolva, hogy attól még az Összekutyulva alkotói is elszégyellnék magukat. A tisztánlátás kedvéért: Evan Baxter egykori tévés műsorvezető, akit frissen neveztek ki kongresszusi képviselővé, ezért családjával együtt Washington egyik csendes elővárosába költözik. Szeretné szépen lassan teljesíteni választási ígéretét, azaz „megváltoztatni a világot”, de ebben látszólag akadályozza őt Isten, aki arra kényszeríti, hogy Noé mintájára bárkát építsen, majd egy költséges 3D-animációs jelenetsor végére megleckéztesse a rosszakat, és egy kicsivel hozzájáruljon egy jobb világ építéséhez. A címszereplő Carell becsületére váljon, hogy a szirupos dramaturgia és az egyre borzosabb jelmezek súlya alatt is játszik az arca és a hangja, és bár egy-két nemzeti parkot igen, magát a filmet már nem tudja megmenteni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9088