KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Királyság

Vízer Balázs

The Kingdom – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Berg. Írta: Matthew Michael Carnahan. Kép: Mauro Fiore. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Jamie Foxx (Fleury), Ashraf Barhom (Al Ghazi), Chris Cooper (Sykes), Jennifer Garner (Mayes), Jeremy Piven (Schmidt). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 110 perc.

 

Elsőre nehéz eldönteni, hogy mit is látunk a vásznon: a bűnügyi helyszínelős sorozatok egzotikus moziváltozatát, politikai kérdésfelvetést, vagy egy újabb hazafias kommandósfilmet. Szerencsére a furcsa keverék valahogy működik, némi fals patrióta mellékzörej ellenére is.

A politikai korrektség vektorosan kivetíthető, kényelmesen lehet a nyugati világtól merőben eltérő kultúrára is alkalmazni, mint amilyen például a Közel-Kelet, csak meg kell találni a kapcsolódási pontokat. Hollywoodi nyelven ez azt jelenti, hogy egy arab is lehet jó hazafi, példás családfő és remek rendőrtiszt – majdnem olyan, mint egy igazi amerikai. Merthogy Peter Berg filmjének igazi főszereplője egy szaudi rendőr, Al Ghazi ezredes (Ashraf BarhomMennyország most), és csak aztán jönnek a megszokott módon bátor, találékony, satöbbi amerikai hősök. Bomba robban ugyanis Rijádban az amerikai olajipari munkások szigorúan őrzött lakóhelyén, vagy száz áldozattal, ezért a hivatalos eljárást megkerülve egy FBI-os nyombiztosító csapat érkezik a szaudi fővárosba, Al Ghazi ezredes az ő biztonságukért felel, de az is a feladata, hogy minél jobban korlátozza a mozgásukat. Ronald Fleury ügynök (Jamie Foxx) és csapata – a vicces Chris Cooper, a túl komoly Jennifer Garner és az irritáló Jason Bateman – azonban lassan a saját oldalára állítja, és együtt persze sikerül megtalálniuk a felelősöket, ami színtiszta jenki logikát követ, de Berg ügyesebb annál, hogy csak ez dominálja a filmet. A büszke, okos ezredes karaktere, a szaudi főváros apró rezdülései, a helyi szokások és erőviszonyok remek érzékeltetése nemcsak színes hátteret rajzol a történetnek, hanem annak részévé válik – és nagyjából feledteti, hogy milyen, a co-producer Michael Mann nevéhez méltóan izgalmas, de sablonos tűzijátékkal körített lezárást kapunk a legvégére.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9206