KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rövid, de kemény

Harmat Eszter

Rövid, de kemény - magyar, 2008. Rendezte és írta: Nyíri Kovács István. Kép: Mester Ákos. Zene: Mizar és Nagy Róbert (Roberson). Szereplők: Ruszina Szabolcs (Kornél), Szalay Kriszta (Jósnő), Oszter Alexandra (Pszichológus), Fazakas Júlia (Lány), Straub Péter (Haver), Bán János (Apa), Scherer Péter (Robbantó), Hartyándi Jenő (Szakállas). Gyártó: Aréna Mozgókép Mühely. Forgalmazó: Media Mill. Feliratos. 76 perc.

 

Nyíri Kovács István 2006-ban bemutatott első nagyjátékfilmje (Szűzijáték) mindössze 150 ezer forintból készült, mégis az év legnézettebb magyar független filmje lett. A sikeres bemutatkozás után a rendező egy fokkal komolyabb technikai felszereléssel és profibb stábbal, ám hasonló recept alapján fogott hozzá a Rövid, de kemény… Életem elkészítéséhez. A szüzesség elvesztése után most a gyermekvállalás megpróbáltatásai várnak a főhősre (Kornél), akit az apaság utáni olthatatlan vágy helyett csupán az életbenmaradás hajt. Egy tenyérjós szerint ugyanis az égiek nem hosszabbítják meg élete fonalát, ha nem születik rövid időn belül gyermeke. Elindul hát a Szűzijátékból ismert flúgos futam: az anyajelölt utáni reménytelen kutatás hamar menekülésbe vált át, amikor a városban hemzsegő pszichopaták hősünk életére törnek. A rendező eközben még egyet csavar a történeten, és egy „film a filmben” keretbe ágyazza a történetet, de hamar elhagyja a Felforgatókönyvre emlékeztető narratív játékot, hogy a főszereplő és a néző együtt bolyongjon a szürrealista álomjelenetekkel tarkított, sokszor kabarétréfák lazán összefűzött sorozatára emlékeztető jelenetek között.

Sajnálatos módon sokszor éppen az hiányzik a bohózatszerű jelenetekből, ami igazán szórakoztatóvá teszi a műfajt: az időzítés. A poénra felépített jelenetekben az alkotó még akkor is javában bűvöli a cilindert, amikor a néző már rég tudja, hogy egy nyúl kerül ki belőle, így a kitörő nevetés helyett csak megkönnyebbült sóhaj nyugtázza a fergetegesnek szánt csattanót. Mégis megbocsátunk minden kínos pillanatot azokért a jelenetekért, amelyek csípős, szatírába hajló humorukkal ugyanúgy szállóigévé válhatnak, mint a hasonló zsánerű Üvegtigris legemlékezetesebb mozzanatai. Bosszantóan közhelyes és zseniálisan eredeti momentumok kaotikus, mégis szerethetően egyedi egyvelege Nyíri Kovács legújabb munkája. Igazi szerelemfilm, annak minden sutaságával, öniróniájával, távol a hazai nagyköltségvetésű blődlik üzletszerű kéjelgésétől.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9458