KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Transformers: A bukottak bosszúja

Baski Sándor

Transformers: Revenge of the Fallen – amerikai, 2009. Rendezte: Michael Bay. Írta: Ehren Kruger, Alex Kurtzman és Roberto Orci. Kép: Ben Seresin. Zene: Steve Jablonsky. Szereplők: Shia LaBeouf (Sam Witwicky), Megan Fox (Mikaela Banes), Josh Duhamel (Lennox), John Turturro (Simmons), Isabel Lucas (Alice). Gyártó: DreamWorks / Paramount / Hasbro. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 157 perc.

 

A Transformers első része 2007 nyarának legsikeresebb blockbustere volt, így már jó előre sejteni lehetett, hogy a 200 milliós büdzséből készülő folytatás is bombabiztos befektetés, nem csupán a stúdió, de a címszereplő óriásrobotok játékverzióját gyártó Hasbro számára is.

Michael Bay gyakorlatilag semmit sem változtatott a bevált formulán, újfent egy hamisítatlan exploitationt készített, nyíltan vállalva, hogy nála a cselekmény egyetlen funkciója ürügyet nyújtani az óriásrobotok ismételt egymásnak ugrasztására, a látványos robbanásokra és a heroizáló lassításokra. A rendező pontosan tudja, ki a célközönsége (elsősorban a kamasz fiúk, illetve a vonatkozó játékfigurák, képregények egykori rajongói), ennek megfelelően adagolja az első rész színvonalát is alulmúló infantilis poénokat, a hipergyors vágásokkal prezentált, szinte 100%-ban CGI technikával készített akciójeleneteket, amelyeket csak a Megan Fox bájain elidőző beállításokkal szakít meg néha. A szexista felhangok mellé társul még némi szalonrasszizmus, felvonul pár vaskos sztereotípia a franciákról és az arabokról, ráadásképp kiderül az is, hogy a töketlenkedő, konfliktuskerülő kormánnyal szemben a katonaság bátor és lényeglátó irányítóinak van csak esélyük rá, hogy megmentsék a világot az új erővel támadó Álcáktól, még ha ennek érdekében, az Autobotokkal együttműködve romhalmazzá kell változtatniuk a fél Közel-Keletet.

Már most megkockáztatható, hogy Bay – túl azon, hogy az üzleti tervet maradéktalanul teljesítette – az idei év egyik legemblematikusabb popcornfilmjét alkotta meg. A bukottak bosszúja persze esztétikai vagy egyéb érdemei révén aligha tarthatna igényt erre a titulusra, ám kétségtelen tény, hogy sikere pontosan jelzi, milyen filmekkel lehet, még egy dübörgő gazdasági válság közepén is, feltölteni a multiplexek széksorait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9959