KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csodák

Forgács Nóra Kinga

Le meraviglie – olasz-svájci-német, 2014. Rendezte és írta: Alice Rohrwacher. Kép: Héléne Louvart. Szereplők: Alba Rohrwacher (Angelica), Maria Alexandra Lungu (Gelsomina), Sam Louwyck (Wolfgang), Sabine Timoteo (Coco), Monica Bellucci (Milly). Gyártó: Tempesta / Amka Films / Rai Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

Egy család él valahol a nem éppen képeslapokról lopott toszkán vidéken. A német apa méheket tenyészt és mézet termel. Csak lányai születtek. Gelsomina a rangidős. A távolban vadászok portyáznak. A német apától, olasz anyától származó Alice Rohrwacher második játékfilmje egyfelől egyértelműen életrajzi ihletésű darab, mintha saját tinédzserkora, saját családja történetének egy szeletét, a gyermekkor végét dolgozná fel. Másfelől több, mint szubjektív családtörténet, coming of age sztori vagy „így jöttem” film. A Csodák elsősorban egy vallomás, egy megoszthatatlan titok meséje. Ennek a titoknak sok részlete van. Egy család titka, melynek a története egy ponton véget ért. Egy fiatal lány titka, akinek a története egy ponton elkezdődött. Mégis, a legmélyebben és őszintébben egy egészen különleges képzelettel és figyelemmel ellátott fiatal filmes, saját magáról, a kultúrájáról, a hivatásáról, a filmkészítésről gondolkodó ember titka.

A Csodákban az elsőszülött lány és az apa viszonya ugyanúgy fontos, mint Gelsomina nőiségének ébredése (Fellini Országúton című filmjét idézve), a rehabilitációs programban a családba fogadott német fiú érkezése, vagy a televíziós reality show, amiben a méhészet részt vesz (akár pénzhiány miatt, akár a vágyképek vonzásának eleget téve). A Csodákban azonban a legfontosabb, hogy miként is lehet ezt elmesélni. Valami olyan tapasztalatot, ami egyszerre intim és egyszerre közös: a csoda egy idő után kiszorul az ember életéből. Ambra Angiolini T’Appartengo című slágere legalább annyira a része ennek, mint Monica Bellucci ikonikus alakja vagy a családi hétköznapok bemutatása.

A csodát Rohrwacher filmje mégis visszaadja. Az ókori romokon megrendezett reklámfilm vagy a szigeten tartott reality-döntő ellenében egy nagyon finom, érzékeny esztétikát képvisel: a fény és az árnyék, a dokumentarista képsorok és a mese, az önreflexív gesztusok és az ártatlan hit határán egyensúlyozó alkotói jelenlétet. Képes a képeibe, a kihagyásaiba fogadni azt, ami elveszett, egy teve, egy elfelejtett kötelesség vagy egy elhallgatott vágy történetét, egy család az üresen maradó ház csempéi alá rejtett titkait. Valami olyat, amit nem érthet mindenki, de mégis mindenki pontosan ért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12110