KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyomás alatt

Tamás Amaryllis

 

A mimóza-ember nehezen megőrizhető lelki egyensúlyához hozzátartozik az ellenségkép, amely nélkülözhetetlen saját megoldatlan életproblémái, előítéletei fenntartásához. Léleknémasága szerepviselésre kényszeríti, mint e film patologikusan rideg, tűzoltó egyenruhába - báránybőrbe - bújt „farkasát”, Lyle Wildert, a Hős Életmentőt.

A feltűnően biztos fellépés, a pókerarc mögött szörnyeteg garázdálkodik, dönt életről, halálról háborítatlanul. Háborút visel – mindenki ellen. A családja ellen, a szomszédai ellen, a tűzből kimenekítendő áldozatok ellen. A háború főcsapása pedig a becsapás. „Tévessz, hogy győzzél... Ellenségedet vidd be a zavarosba, melyből ne tudjon egykönnyen kilábalni, azután kapd el... Ha újból erőre kap, morzsold föl ellenállását!” - tanácsolja a hadviselés művészetére oktató ősi tankönyv, s Lyle Wilder a legjobb hatásfokkal működteti manipulációs tálentumát. A társadalom pedig annak szavaz bizalmat, aki jól tudja magát eladni. A Hős Életmentő – szemben a kicsit habókos Braverton-családdal – valóban művészetté fejlesztette a sikeres megtévesztést. Így aztán állandóvá teheti szomszédjai félelemérzetét – kiszolgáltatottságuk szinte bebetonozza a fölé- és alárendeltségi viszonyt. Lyle teljesítményhajszolása a tetszeni vágyás része, miközben retteg a kapcsolatoktól, az elkötelezettségtől, az elválástól. Az érzelmi kihívásokra passzívan reagál, s végül ez okozza vesztét, meg a kilencven percnyi borzalom „megoldását”.

A film pszichológiai oktatófilmnek - egy személyiségkatasztrófát demonstrálandó - első osztályú. De a belőle sugárzó félelem, fenyegetettség olyannyira kézzelfogható, hogy családi mozinak ajánlani – nyugodt lélekkel – becsapás lenne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3773