KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elégia

Varró Attila

Elegy – amerikai, 2008. Rendezte: Isabel Coixet. Írta: Philip Roth regényéből Nicholas Meyer. Kép: Jean-Claude Larrieu. Szereplők: Ben Kingsley (Kepesh), Penélope Cruz (Consuela), Peter Sarsgaard (Kenny), Dennis Hopper (George), Patricia Clarkson (Carolyn). Gyártó: Lakeshore. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 113 perc.

 

Ha léteznek irodalmi művek, amelyeket alapvetően meghatároz szerzőjük nemi hovatartozása, Philip Roth szexuális frusztrációkat és elhajlásokat könyörtelen önfeltárással boncolgató bestsellerei (Portnoy-kór, A vágy professzora) mindenképp ezek közék tartoznak. A neves egyetemi tanár, műítész és szoknyabolond David Kepesh trilógiájának zárását jelentő Haldokló állat középpontjában a kapuzárási pánik áll, amelynek nyomására egy menetrendszerű afférból a szemeszter szépével mindent felemésztő, görcsös birtokvágy fakad – titokzatos tárgya pedig többé nem tökéletes mell vagy feltáratlan testnyílás, hanem maga az elinaló élet.

Szépelgő leánydrámákkal bizonyító rendezőnőre bízni egy ilyesféle Roth-adaptációt hasonló kockázatokat rejt, mint vitriolos hímsovinisztával megrendeztetni egy neo-viktoriánus írónő érzékeny művész-regényét (Költői szerelem) vagy harcos feminista kezébe engedni az Amerikai pszichót: a katalán Isobel Coixet (Az élet nélkülem) be is teljesíti a jogos félelmeket. Tekintve, hogy az alapmű témája az eltékozolt élet, és történetesen akad benne egy fiatal nő a Halál árnyékában, az Elégia precíz folytatása Coixet eddigi tetemes életművének – a rendezőnő azonban mit sem törődik azzal, hogy a címbeli haldokló állat ezúttal a vágybeteg férfilélek. Nem csupán kilúgozza a főhős keserű önvallomását, finomra csiszolja a kegyetlen éleket, de női tekintete egyfajta hamis megváltás-történetet teremt Roth önsorsrontó végkifejletéből – a szexuális függőséget gyógyító szerelemmé lágyítja, miközben egy túlnagyított fényképész-metaforával genderfüggetlen esztétikai olvasatot (és ezzel szerzői önreflexiót) erőltet az alapmű jóval direktebb hímszövegére. Az Elégia kétségtelenül finomművű, ízléses május-december románc, de a mélyén akkor is ugyanaz az olcsó „akasztják a hóhért” tanulság zakatol, mint az esküvői tucatkomédiáknál – egyfajta A spanom csaja, Schubert-zonograszonátákra és lírai montázs-szekvenciákra hangszerelve.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9551