KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Halloween 2.

Géczi Zoltán

Halloween 2. – amerikai, 2009. Rendezte és írta: Rob Zombie. Kép: Brandon Trost. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Scout Taylor-Compton (Laurie Strode), Tyler Mane (Michael Myers), Malcolm McDowell (Dr. Loomis), Brad Dourif (Brackett), Sheri Moon Zombie (Deborah). Gyártó: Dimension / Spectacle / Trancas. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 101 perc.

 

A jubileumi – ez volna Mike Myers 10. jelenése – Halloween mozinak közvetlen csatlakozása van az újrakezdett széria nyitótételéhez. A gyilkost lelőtték, a sebesült Laurie-t mentő viszi a kórházba; de jaj, egy rendkívül eredeti fordulat során a hullaszállító karambolozik, a maszkos mészáros feltámad, rögvest folytatva véres ámokfutását. Az expozíció kérdését a két évvel korábbi résznél megoldotta az író-rendező Rob Zombie, így ez alkalommal már nem kell ilyesféle apróságokra pazarolnia a játékidőt; ennek köszönhetően a nyitány nem nélkülözi az erőt és a tempót, ám a cselekmény ezután kellemetlenül belassul. Mikey eltűnik, kódorog egy kicsit a kukoricásban – lehetőséget teremtve rá, hogy a direktor úr színpadra szólítsa kedvenc figuráit, a vidéki Amerika fehér söpredékét –, majd régi szokásához híven felkeresi egy éve nem látott testvérét (első a család!). A drabális termetű gyilkos random üzemmódban bökdösi halálra az útjába kerülő embereket a műfaj egyszeregye szerint, traumatizált lelke csakis a fantáziavilágban lelhet szelíd enyhülésre – víziói-jelenetei a film esztétikai szempontból legsikerültebb pillanatai: az ezüst árnyalatokban játszó álmok szépek, kifejezetten képregényesek; itt mutatkozik meg a legtisztábban az operatőr szakmai felkészültsége és kreativitása. Nagy kár, hogy a szerző nem igazán demonstrál ilyesféle képességeket: kétség nem férhet hozzá, hogy Rob Zombie az egyenes vonalú, vagány és véres slasher-ök felkent főpapja lehetne, de zsugorodó reputációját bizonyosan nem ezzel a halovány mozival fogja visszaállítani.

Ilyenformán a Halloween II tökéletes szórakozás azon nézők számára, akik a szép képekben elregélt bicskázásra, a maszkos hústornyokra és a sikítozó csajokra vannak kihegyezve. A mozi egyetlen olyan jelenete, ami biztatónak nevezhető, rendhagyó módon közvetlenül a vége főcím előtt következik: az utolsó percben megvillantott lehetőség valóban új és érdekes irányt adhatna a történetfolyamnak, ha ugyan még lesz olyan filmbarát, aki két-három év múlva ismét bizalmat szavaz az újraindítása után rögvest önmagába roskadt sorozatnak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9902