KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/október
POSTA
• Bese Károly: Hozzászólás egy kritikához
• Szemadám György: Válasz Bese Károly filmbarátnak

• Almási Miklós: Leltárhiány Átváltozás
• Ágh Attila: Tudunk-e szavakkal politizálni? Jegyzetek Dárday István és Szalai Györgyi filmjéhez
• Csepeli György: Múlt vagy jövő? Földi paradicsom
• Bácskai Tamás: A Hitel hitele
• Pünkösti Árpád: Hol volt, hol nem lesz? Egy film folytatása
• Zalán Vince: Az otthontalanság mestere A dolgok állása
• Bikácsy Gergely: Napló háború után Démonok a kertben
• Molnár Gál Péter: Shakespeare fűzőben Szentivánéji szexkomédia
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Filmek menedéke Karlovy Vary
AZ ÉN FILMEM
• Szomjas György: Az ipari világ népmeséje Volt egyszer egy Vadnyugat

• Báron György: Fény az ablaküvegen Bo Widerberg-sorozat a televízióban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Királygyilkosság
• Harmat György: A békák királyt választanak
• Ardai Zoltán: Emlékeim a régi Pekingről
• Gáti Péter: Holnemvolt
• Csantavéri Júlia: Grog
• Ardai Zoltán: Karate lengyel módra
• Sneé Péter: Boldogságkeresők
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Nyári visszapillantó
• Friderikusz Sándor: Csókolom, Szépenjól bácsi! Beszélgetés Pomezanski Györggyel a Felkínálom című tévéműsorról
VITA
• Kálmán András: Magyar kábel
• Nagypál Endre: Magyar kábel
• Varga Csaba: Ne féljünk a társadalmasítástól!

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyula vitéz télen-nyáron

Pápai Zsolt

Magyar, 1970. Rendezte: Bácskai Lauró István. Szereplők: Koncz Gábor, Őze Lajos, Kállai Ferenc. Forgalmazó: MANDA. 75 perc.

Bácskai Lauró István a szocialista tömegfilm megteremtésének egyik apostola volt a hatvanas–hetvenes években, akinek tevékenységét sajnos nem méltányolja eléggé az utókor. Szűkebb körben ugyan szabályos kultusza van, de a filmtörténetek csak szőrmentén és lakonikusan emlékeznek meg róla. Tény, hogy nem mindig jött ki számára a lépés (lásd az enervált Nyulak a ruhatárbant), filmográfiájában azonban számos izgalmas tétel akad, a krimitől (A hamis Izabella) a gyerekekkel forgatott kalandos meséig (Keménykalap és krumpliorr).

Munkásságának ékköve egy alig hetvenöt perces szatíra, amely ugyan bő négy évtizede született, de aktuálisabb, mint valaha. A középkori témájú televíziós kalandfilm-sorozat készítéséről szóló Gyula vitéz télen-nyáron különlegessége, hogy egyszerű története sok irányba nyitható, Bácskai Lauró ugyanis úgy kínál médiakritikát és Kádár-kori korrajzot, hogy közben rendre megfricskázza a délibábos képzetek által bilincsbe vert és lózungokkal megterhelt nemzettudatot is. Könnyedén rímelteti egymásra és úsztatja egymásba ezeket a fajsúlyos témákat, sőt merészen aktuálpolitizál is, amikor néhány frappáns mondattal ’56-ot vagy ’68-at idézi (a filmbeli filmben egy alkalommal „Aki magyar, velem tart!”-felkiáltással ront az ellenre Gyula vitéz, egy másik jelenetben pedig a tévésorozat gyártásvezetője és direktora arról vitatkozik, hogy az eredetileg Gyula ellenfeléül rendelt cseh lovagot a diplomáciai bonyodalmak elkerülése végett török harcosra kell lecserélni).

Bácskai Lauró stílusérzékét dicséri, hogy amilyen parádésan érintkezteti a látszólag széttartó témákat, legalább annyira jól vegyíti egymással a különböző textúrájú (áldokumentarista és játékfilmes) anyagokat, továbbá lenyűgöző az a biztonság is, ahogy a bájos barkácsmegoldásokat (az óvodásan firkált és animált főcímtől kezdve a sután megkoreografált csetepatékon át az amatőr szereplők bénázásáig) struktúraképző elemmé emeli. Az előadás fényét emeli a címszerepet adó Koncz Gábor és a rendezőt megformáló Őze Lajos, akik szándékosan túljátszott gesztusaikkal járatják csúcsra a poéndramaturgiát.

Akadnak ugyan hiányosságok és hibák is (mindenekelőtt az, hogy a magánéleti szál túl vastag és némiképp érdektelen), de ezek szóra sem érdemes apróságok csupán. A filmnek nem ártott, hanem használt az idő, a beteg nemzettudat és a betegítő média kritikája ma is üt. Egyik témában sem forgatott hazai rendező jobb és hatásosabb (tömeg)filmet mindmáig.

Extrák: részletek korabeli híradókból és reklámokból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11667