KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/október
POSTA
• Bese Károly: Hozzászólás egy kritikához
• Szemadám György: Válasz Bese Károly filmbarátnak

• Almási Miklós: Leltárhiány Átváltozás
• Ágh Attila: Tudunk-e szavakkal politizálni? Jegyzetek Dárday István és Szalai Györgyi filmjéhez
• Csepeli György: Múlt vagy jövő? Földi paradicsom
• Bácskai Tamás: A Hitel hitele
• Pünkösti Árpád: Hol volt, hol nem lesz? Egy film folytatása
• Zalán Vince: Az otthontalanság mestere A dolgok állása
• Bikácsy Gergely: Napló háború után Démonok a kertben
• Molnár Gál Péter: Shakespeare fűzőben Szentivánéji szexkomédia
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Filmek menedéke Karlovy Vary
AZ ÉN FILMEM
• Szomjas György: Az ipari világ népmeséje Volt egyszer egy Vadnyugat

• Báron György: Fény az ablaküvegen Bo Widerberg-sorozat a televízióban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Királygyilkosság
• Harmat György: A békák királyt választanak
• Ardai Zoltán: Emlékeim a régi Pekingről
• Gáti Péter: Holnemvolt
• Csantavéri Júlia: Grog
• Ardai Zoltán: Karate lengyel módra
• Sneé Péter: Boldogságkeresők
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Nyári visszapillantó
• Friderikusz Sándor: Csókolom, Szépenjól bácsi! Beszélgetés Pomezanski Györggyel a Felkínálom című tévéműsorról
VITA
• Kálmán András: Magyar kábel
• Nagypál Endre: Magyar kábel
• Varga Csaba: Ne féljünk a társadalmasítástól!

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ne zavarjatok!

Vajda Judit


Une heure de tranquillité – francia, 2014. Rendezte: Patrice Leconte. Írta: Florian Zeller művéből Patrice Leconte. Kép: Jean-Marie Dreujou. Zene: Éric Neveux. Szereplők: Christian Clavier (Michel Leproux), Carole Bouquet (Nathalie), Valérie Bonneton (Elsa), Rossy de Palma (Maria). Gyártó: Fidelité Films. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 80 perc.

 

Patrice Leconte új filmjét Florian Zeller (Apa) színdarabja alapján forgatta. A rutinos alkotó sikerrel dinamizálta az egyetlen helyszínen, egyetlen bő óra alatt játszódó komédiát, így műve kifejezetten lendületes – ez minden pozitívum azonban, amit a Ne zavarjatok!-ról el lehet mondani. A vígjáték Michel hányattatásait meséli el, aki nem akar mást, mint a barátja érkezéséig rendelkezésére álló egy óra alatt meghallgatni egy, igen beszédesen Me, Myself and I címet viselő dzsesszlemezt. A mű alapkonfliktusa, hogy a főhősnek még ez az aprócska vágya sem teljesülhet, mert mindenki pont ebben az egy órában találja meg valamivel. Ám ahogy halad előre a cselekmény, mind egyértelműbbé válik, hogy nem a főhős környezetében élők a kibírhatatlanok, hanem a szinte már a szociopátiáig közömbös, egoista férfi, akinek fontosabb egy lemez meghallgatása, mint bármi más.

Sajnos az alkotók mindezt úgy mutatják be, hogy a cél érdekében megfeledkeznek a logikáról: az óra ketyegésével egyre inkább teljesíthetetlen missziónak eleve okafogyottá kéne válnia, a Michel körül felbukkanó incidensek viszont egyre erőltetettebbek. A tetőpont az, amikor a helyzetkomikum fokozása érdekében a férfi nem vesz tudomást egy kulcsmondatról, amit a jelenet egy másik résztvevője a néző számára is tisztán hallhatóan ismételget neki, holott korábban semmiféle utalást nem kaptunk arra nézve, hogy főhősünk süket vagy ostoba lenne. Pedig a központi figura körül kialakuló káoszt egyetlen helyszínen, szűk határidőn belül bemutató opusoknak vannak hagyományai a francia moziban. Sőt éppenséggel a franciák csinálják a legjobban: lásd a Dilisek vacsoráját vagy a Hogyan nevezzelek?-et. A jól bevált francia minőséget azonban most máshol kell keresnünk, ezúttal a dilisek vacsorájának díszvendégei maguk az alkotók voltak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12227