KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/október
POSTA
• Bese Károly: Hozzászólás egy kritikához
• Szemadám György: Válasz Bese Károly filmbarátnak

• Almási Miklós: Leltárhiány Átváltozás
• Ágh Attila: Tudunk-e szavakkal politizálni? Jegyzetek Dárday István és Szalai Györgyi filmjéhez
• Csepeli György: Múlt vagy jövő? Földi paradicsom
• Bácskai Tamás: A Hitel hitele
• Pünkösti Árpád: Hol volt, hol nem lesz? Egy film folytatása
• Zalán Vince: Az otthontalanság mestere A dolgok állása
• Bikácsy Gergely: Napló háború után Démonok a kertben
• Molnár Gál Péter: Shakespeare fűzőben Szentivánéji szexkomédia
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Filmek menedéke Karlovy Vary
AZ ÉN FILMEM
• Szomjas György: Az ipari világ népmeséje Volt egyszer egy Vadnyugat

• Báron György: Fény az ablaküvegen Bo Widerberg-sorozat a televízióban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Királygyilkosság
• Harmat György: A békák királyt választanak
• Ardai Zoltán: Emlékeim a régi Pekingről
• Gáti Péter: Holnemvolt
• Csantavéri Júlia: Grog
• Ardai Zoltán: Karate lengyel módra
• Sneé Péter: Boldogságkeresők
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Nyári visszapillantó
• Friderikusz Sándor: Csókolom, Szépenjól bácsi! Beszélgetés Pomezanski Györggyel a Felkínálom című tévéműsorról
VITA
• Kálmán András: Magyar kábel
• Nagypál Endre: Magyar kábel
• Varga Csaba: Ne féljünk a társadalmasítástól!

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sárkány és Papucs

Szemadám György

 

A Pannónia Filmvállalat szórakoztató nagyüzeme ezúttal egy olyan produkcióval rukkolt ki, amely alkalmasnak látszik arra, hogy több generáció által is fogyasztható „családi filmmé” váljon. A rajzfilm a már sokadik paródiát megért Arthur király lovagi tornák zajától kissé túl hangos udvarába vezeti a nézőit. A szellemes epizódokkal tarkított, nem túl vaskos cselekmény akkor válik igazán kacagtatóvá, amikor az öntelt Arthur egyik képzeletbeli hőstettét kezdi mesélni, s a látvány az elbeszélő szertelen fantáziájának csapongását próbálja követni. Habár az egész filmben egy kissé túl sok a szöveg, az eseménytelen dialógus, és néha túlontúl ismert gegek sorjáznak előttünk – ilyen a mély pocsolyára lovagi gesztussal ráborított köpeny – a film nincs híján „láványos” pillanatoknak. Alkotói szemlátomást örömüket lelték a rendkívüli igényességgel megfestett hátterek előtt felszikrázó „varázsos” fényhatásokban.

Ugyancsak magas szintű technikai bravúr – és mellesleg remek poén – a boszorkány varázsgömb-videója, mely talán a magyar rajzfilm történetében először mutat be rajzfilmet a rajzfilmben. Ugyanakkor a figuratervek és az animáció színvonala – mint ahogyan az a játékfilm-hosszúságú rajzfilmek esetében szinte törvényszerű – igen egyenetlen. Míg Guinevra királyné naturalisztikusan megformált alakja – legalábbis a film első felében – szellemesen, jól animált, addig Lancelot mozgatása merev, szegényes. Kettejük, továbbá Arthur király és a szolgálólány alakja pedig egy egészen más grafikai világba való, mint a karikatúra-lovagoké, az udvari bolondé, vagy az amerikai rajzfilmekből közéjük tévedt, szerencsétlen, nyugdíjas sárkányé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4771