KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/október
POSTA
• Bese Károly: Hozzászólás egy kritikához
• Szemadám György: Válasz Bese Károly filmbarátnak

• Almási Miklós: Leltárhiány Átváltozás
• Ágh Attila: Tudunk-e szavakkal politizálni? Jegyzetek Dárday István és Szalai Györgyi filmjéhez
• Csepeli György: Múlt vagy jövő? Földi paradicsom
• Bácskai Tamás: A Hitel hitele
• Pünkösti Árpád: Hol volt, hol nem lesz? Egy film folytatása
• Zalán Vince: Az otthontalanság mestere A dolgok állása
• Bikácsy Gergely: Napló háború után Démonok a kertben
• Molnár Gál Péter: Shakespeare fűzőben Szentivánéji szexkomédia
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Filmek menedéke Karlovy Vary
AZ ÉN FILMEM
• Szomjas György: Az ipari világ népmeséje Volt egyszer egy Vadnyugat

• Báron György: Fény az ablaküvegen Bo Widerberg-sorozat a televízióban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Királygyilkosság
• Harmat György: A békák királyt választanak
• Ardai Zoltán: Emlékeim a régi Pekingről
• Gáti Péter: Holnemvolt
• Csantavéri Júlia: Grog
• Ardai Zoltán: Karate lengyel módra
• Sneé Péter: Boldogságkeresők
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Nyári visszapillantó
• Friderikusz Sándor: Csókolom, Szépenjól bácsi! Beszélgetés Pomezanski Györggyel a Felkínálom című tévéműsorról
VITA
• Kálmán András: Magyar kábel
• Nagypál Endre: Magyar kábel
• Varga Csaba: Ne féljünk a társadalmasítástól!

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Emlékek, emlékek

Tamás Amaryllis

 

Ez a francia film nem kordokumentum, nem frenetikus élmény, bár szándéka szerint lehetne mindkettő – „csak lenni akar”. Látszólag ugyan a hatvanas évek Párizsának diákkörnyezete a háttér, Algériát is megemlítik néhányszor, mégsem ismerem fel sem a kort, sem az emlékeket, amelyekhez kapcsolódik.

A történet csak ürügy arra, hogy megszólalhasson a hatvanas évek tánczenéje. A frappáns pillanatokat szerző miniatűr jellemportrék a színészek állandó készenlétét és elegáns játszókedvét példázzák: Pierre Loup-Rajot ösztönös, vad, egyéni humorú szerelmes gimnazistája, a titokzatos nőiességű Gabrielle Lazure, mint kamaszálmok megelevenedett, különleges szépségű tanárnője, Philippe Noiret „rondatanárúrszerű” igazgatója, Annie Girardot „örök emberi értékeket” hordozó zöldségkereskedője.

Igaz, hogy a műfaji hovatartozás önmagában még nem értékmérő, a filmet mégis azoknak ajánlhatom csak jó szívvel (s ezzel nem az arisztokratikusan fanyalgók táborát kívánom szaporítani), akik kedvelik a szórakoztatás-siker áramkörét rövidrezáró, Házibuli-kaptafán készült, sztárgárdával kiállított mozit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5568