KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/október
POSTA
• Bese Károly: Hozzászólás egy kritikához
• Szemadám György: Válasz Bese Károly filmbarátnak

• Almási Miklós: Leltárhiány Átváltozás
• Ágh Attila: Tudunk-e szavakkal politizálni? Jegyzetek Dárday István és Szalai Györgyi filmjéhez
• Csepeli György: Múlt vagy jövő? Földi paradicsom
• Bácskai Tamás: A Hitel hitele
• Pünkösti Árpád: Hol volt, hol nem lesz? Egy film folytatása
• Zalán Vince: Az otthontalanság mestere A dolgok állása
• Bikácsy Gergely: Napló háború után Démonok a kertben
• Molnár Gál Péter: Shakespeare fűzőben Szentivánéji szexkomédia
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Filmek menedéke Karlovy Vary
AZ ÉN FILMEM
• Szomjas György: Az ipari világ népmeséje Volt egyszer egy Vadnyugat

• Báron György: Fény az ablaküvegen Bo Widerberg-sorozat a televízióban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Királygyilkosság
• Harmat György: A békák királyt választanak
• Ardai Zoltán: Emlékeim a régi Pekingről
• Gáti Péter: Holnemvolt
• Csantavéri Júlia: Grog
• Ardai Zoltán: Karate lengyel módra
• Sneé Péter: Boldogságkeresők
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Nyári visszapillantó
• Friderikusz Sándor: Csókolom, Szépenjól bácsi! Beszélgetés Pomezanski Györggyel a Felkínálom című tévéműsorról
VITA
• Kálmán András: Magyar kábel
• Nagypál Endre: Magyar kábel
• Varga Csaba: Ne féljünk a társadalmasítástól!

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ember nem nőhet fel mese nélkül

Tótisz András

Ezt bizonygatja ez az NDK-film. Kinek? Elsősorban a nézőknek persze, aztán Frank – a helyes szőke kisfiú – apukájának. Apuka ugyanis modern, echte deutsch műszaki értelmiségi, aki arról győzködi mesére éhes gyermekét, hogy inkább a számtannal foglalkozzon lefekvés után, mert a számok titokzatos világa sokkal érdekesebb az életidegen mesénél. Egyébként is, a számok smgítségével jutunk a csillagokig! És: … építünk lakótelepet.

Hiszen ez a másik probléma, a lakótelepre költözés. Hogy viseli el egymás hétköznapi ábrázatát a házaspár, akik eddig csak hétvégeken találkoztak, amikor műszaki apuka hazajött az építkezésről. Mit jelent – örömöt és gondot – elköltözni a nagyszülők mesebeli tengerparti házából, eltávolodni az olykor kényelmetlen szülői gondoskodástól és saját lábra állni a végre megkapott lakásban. A lakótelepen, ahol Frank – Ali baba meséjéből véve a megoldást – krétával ikszeli meg házukat, hogy hazataláljon.

De ne csigázzuk az olvasó érdeklődését. Frank apukát sikerül meggyőzni. A nézőt is, mivel a döcögős rajt után kellemes és igaz film ez, amely még jobb is lehetne, ha a mesét nem akarnák megeleveníteni, a nyilvánvaló igazságokat – biztos ami biztos – el is mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7951