KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/október
POSTA
• Bese Károly: Hozzászólás egy kritikához
• Szemadám György: Válasz Bese Károly filmbarátnak

• Almási Miklós: Leltárhiány Átváltozás
• Ágh Attila: Tudunk-e szavakkal politizálni? Jegyzetek Dárday István és Szalai Györgyi filmjéhez
• Csepeli György: Múlt vagy jövő? Földi paradicsom
• Bácskai Tamás: A Hitel hitele
• Pünkösti Árpád: Hol volt, hol nem lesz? Egy film folytatása
• Zalán Vince: Az otthontalanság mestere A dolgok állása
• Bikácsy Gergely: Napló háború után Démonok a kertben
• Molnár Gál Péter: Shakespeare fűzőben Szentivánéji szexkomédia
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Filmek menedéke Karlovy Vary
AZ ÉN FILMEM
• Szomjas György: Az ipari világ népmeséje Volt egyszer egy Vadnyugat

• Báron György: Fény az ablaküvegen Bo Widerberg-sorozat a televízióban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Királygyilkosság
• Harmat György: A békák királyt választanak
• Ardai Zoltán: Emlékeim a régi Pekingről
• Gáti Péter: Holnemvolt
• Csantavéri Júlia: Grog
• Ardai Zoltán: Karate lengyel módra
• Sneé Péter: Boldogságkeresők
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Nyári visszapillantó
• Friderikusz Sándor: Csókolom, Szépenjól bácsi! Beszélgetés Pomezanski Györggyel a Felkínálom című tévéműsorról
VITA
• Kálmán András: Magyar kábel
• Nagypál Endre: Magyar kábel
• Varga Csaba: Ne féljünk a társadalmasítástól!

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Huszárik Zoltán

N. N.

 

Huszárik Zoltán 40 éves, amikor első játékfilmjét, a Szindbádot 1971-ben elkészíti.

Osztálytársai közül Bán Róbert 1965-ben mutatkozik be (Játék a múzeumban), Rényi Tamás 1962-ben (Legenda a vonaton,), Palásthy György 1961-ben (Mindenki ártatlan). Zoltán tehát 10 évvel később elsőfilmes, mint Palásthy – 40 éves ekkor –, míg másik osztálytársa, igaz, egy másik évfolyamból, Szabó István az Álmodozások kora forgatásakor csak 26.

Még azt is elmondom, hogy Zoli az aszódi Petőfi Sándor gimnáziumban 2 évvel járt felettem, én mégis 7 évvel előbb kaptam diplomát a főiskolán, mint ő.

Ez kíván némi magyarázatot.

Huszárik József Zoltán paraszt szülők gyermeke. (Édesanyja, rokonai, ismerősei az odahaza, Domonyban máig hordott népviseletben tűnnek fel a Szindbád temetési jelenetében, s most az övén is – vörös bokrok virítottak mögöttük, s megszaggatott majdnem giccses ég.)

Két éves, amikor apja meghal. Mindenről, s mindenkiről lemondva édesanyja neveli. A gimnázium nyolc osztályát Aszódon végzi el. Nagyműveltségű tanáraink közül a legismertebb, s reá talán a legnagyobb hatást tevő Schéner Mihály festőt említem.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán túljut két év szigorú rostavizsgáin, amikor a harmadik év végén közlik vele, hogy a filmrendezői pályára alkalmatlan, mert szülei kulákok.

1952-őt írunk. Mire Huszárik József Zoltán bebizonyítja, hogy az érvényben levő rendeletek alapján nem minősíthető kulák származásúnak, a határozat végleges és visszavonhatatlan. A Főiskola tanárai, osztálytársai – tisztelet a kivételnek – magára hagyták őt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 12. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8221