KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Letaszítva

Bori Erzsébet

 

Mint már a cím is sejteti, Nicholas Kazan metafizikus krimivel állt elő. Ez egyfelől nagyot mond, másfelől nincsen teteje. Lehet-e bűntörténet, mely természete szerint a jó és a gonosz csatájáról, az életről és a halálról szól, nem metafizikus? (Lehet. Elég csak kinyitni a tévét, vagy elmenni a moziba.)

A mi filmünk módfelett metafizikus, egyik forrása, a Biblia, pirulhat mellette szégyenében. Van benne gonosz, sőt „a gonosz”, amely sorra megszállja a lelkeket (akár a Testrablókban), kedvenc zenekara a korai Stones, és egy kétezer éves, mára kihalt nyelven beszél, amivel jól el is árulja magát; van benne apokalipszis (hogy az mi fán terem, onnan tudja meg a Denzel Washington játszotta leleményes rendőr, hogy a metrón leszólít egy apácát), teológia tanárnő és titkos jel, költöző démon és mérgezett cigaretta.

És most idézzünk fel két nemrégiben, szinte egyidőben bemutatott filmet: A Hetediket és a Közönséges bűnözőket. (Részemről az utóbbit kedvelem; ami a Hetediket illeti, lehet, hogy öregszem, de már nincs szükségem ennyi sok művészetre.) Most képzeljük el Micsurint kamerával, aki azzal az igénnyel lép föl, hogy előállítsa a Seven és a Usual Suspects hibridjét. Valami ilyesmivel próbálkozott a jónevű Nick Kazan, és nem nehéz kitalálni, mi lett a végeredmény: dupla nulla.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3681