KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alvajárók

Turcsányi Sándor

„Én azért szeretem jobban a cicákat, mint a kutyákat, mert rendőrmacskát még nem láttam”. Antimiliciózus cirmosrajongók végső érve száll pokolra szemünk előtt, számos egérpusztító és néhány kétlábú (olyan emberfélék) társaságában. Mert bizony hogy van kíbercicvarek is. Nem is akármilyen. Rémes. Ami persze a film alapjául szolgáló regény szerzőjének neve hallatán – Stephen King – legalábbis alapkövetelmény kell hogy legyen. Az alkotók sem távolodnak el a thriller-király szellemétől: rémes a film is. De ezen az sem látszik segíteni, hogy a hektikus temetőőr szerepében maga a híres ember jelenik meg. Majdnem olyan jó színész, mint író. Rajta kívül ijesztget még ÚjHollywood számos másodosztályú rendezőhíressége (Joe Dante, John Landis... ilyenek), és még számosabb szokvány ajakrángató, fejét kevéssé barátságos, viszont annál bárgyúbb plasztikszörnnyé növesztő harmadosztályú színész.

A rémtörténet pedig: alvajáró csonka család (anyuka + kamaszfiú) kimerítő szeretkezéseiktől megéhezve vacsorázni készül. A tervbe vett (és eddig jól bevált) menü: szűzlány hasábburgonyával. Ám de jön a rendőrmacsek és beleköp a levesbe.

Egyébként kocsiajtó-csapkodás, rohangálás, ezernyi, már jói ismert s unt gyilok – a fültől fülig döfött tű épp a Freddyből játszik vissza (vagy oda) –, míg az utolsó szörny is jobblétre nem szenderül. Szenderülne a néző is, de mennyire, viszont a jobblét Magyarországon ma még csak ködös ígéret.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=514