A hatvanas évek egyik legérdekesebb, legszenvedélyesebb, dühöngő-lelkesedő filmkritikusa volt. Az akkori Positif köréhez tartozott. Az utókor csodálkozhat, miért támadta a lap és Kyrou oly pezsdítő haraggal a nouvelle vague és Godard filmjeit. A Cahiers-Positif szembenállás viszont jótékonyan tette feszültté, izgatottá az akkori film-éveket. Ado Kyrou nevét – bár filmet is rendezett – egyetlen könyv fogja megőrizni, a Le Surréalisme au cinéma, amely nemcsak becses filmtörténeti érték és alapvető forrásmunka, hanem szenvedély fűtötte szürrealista írás is, Breton és Buñuel szellemében. Halála hetében jelent meg a könyv új kiadása Párizsban.
