KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szökevény

Békés Pál

Szerencsére nem maradunk egyedül ezzel a megérzésünkkel, hiszen ugyanígy vélekedik róla a kórházban szinte mindenki. A rendezőről nem is beszélve. Így azután semmi sem gátol bennünket, hogy drukkoljunk neki. Szurkolunk is tiszta szívvel – igazán rászorul a szerencsétlen. Amikor életfogytigra ítélik, majd egy országúti baleset révén kiszabadul, egyszeriben megmutatkoznak igazi képességei. Ez az ember úgy menekül, rejtőzik, bújik, bujkál, lapul, lapít, sunyít, dekkol, hogy az már művészet. Holott a sors és a chicagói rendőrség szolgálati beosztása párját ritkítóan szívós kapót oszt rá. A film legjobb egyharmada akár a „Vadászjelenetek Közép-Illinois-ból” alcímet is viselhetné. Üldöző és üldözött nagy párharcának, a róka és a falka, a műnyúl és az agár, a borz és a kotorékeb halálosan harmonikus kettősének vagyunk szemtanúi. Mire Harrison Ford felgöngyölíti a szálakat, és futtában, menekültében is megfejti, hogy ki és miért gyilkolta meg feleségét, a vadász megkedveli a vadat. (Közben az üldöző alkalmanként megpróbálja szitává lőni áldozatát, ám az üldözött a belékódolt humánum okán kétszer is megmenti a kopó életét.) Mire bilincs kattan Harrison Ford csuklójára, cinkos mosoly derül a nagy párharc részeseinek barázdált arcára. Becsülik egymást, mert nem alkuvó ellenfelet ismertek meg másikban. Meg aztán férfiak volnának mindketten. Talpig. Kemények és derekasak. Vagy mi a szösz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1057