KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűz a víz alá!

Hungler Tímea

Andere Städte, andere Mädchen – szól a bölcsesség Németföldön és az amerikai hadiflotta rosszabb köreiben. Ezen rosszabb körökben játszódik vígjátékunk, feltárva azokat a hiányosságokat, melyektől az US Navy tökéletes gépezete akadozik.

A főszereplő – a vén tengeri medve – nem halad a korral. Hiába a rohamosan fejlődő kompjuter-technika, ő csak a régi (matróz) nótákat fújja: vizezett rum, kalóz-romantika, intim-tetkó, ihaj-csuhaj. Valódi szálka a vezetőség szemében.

Az alapkonfliktus ki is merül az előbbiekben: fejlődés kontra hagyományőrzés; történetünkre kivetítve: a vén tengeri medve deviáns elemekből álló legénysége élén egy szimultán hadgyakorlatban ronggyá veri az ellent, bizonyítva: igazi nagymedve.

Tanulság: van, kin nem fog az idő vasfoga (öreg ember nem vénember); muzsikus lelkek kedvéért: Popej a tengerész, hajóját nem éri vész.

A főbb motívumok feltárása után essék még szó a film humoráról, mely zaftos, alpári és vérbő; amolyan zanzásított tengerész-Wirtschaft, amin lehet fanyalogni vagy jókat röhögni; gyomor dolga. Az enyém még mindig émelyeg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=112