KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A medál

Hámori Dániel

 

A fiatalos bájából egyre rohamosabban vesztő Jackie Chan ismét visszatért közénk. Ezúttal azonban nem a Csúcsformában 1–2. és a Csapás-filmek nyomdokain halad, hanem visszanyúlt egy korábbi stílushoz – ez viszont inkább emlékeztet tréfára, mintsem komolyan vehető alkotásra. Az egykor (például az Istenek fegyverzetében) megütött hangnem pozitív visszhangra talált a maga idejében, hiszen ügyesen kombinálta a misztikus, kalandfilmes elemeket a kantoni harcművészeti filmek stílusával. Most viszont ezt a régmúlt receptet már-már pofátlanul nyakon önti egy korábbi Eddie Murphy-film, az Aranygyermek sztorijával és elemeivel. Mágikus medál, kiválasztott csodagyermek, világuralomra fenekedő főgonosz, kemény zsaru, aki belekeveredve az ügybe a gyermek védelmezője lesz, végül hősként felmagasztosul. Szinte plagizál, csak a jól bevált, korrekt bunyók fedik el a két film dramaturgiai vezérfonalának kísérteties hasonlóságát. Ilyenkor felmerül az egyszeri nézőben, hogy vajon miért hiányzik az eredetiségnek még a legkisebb szikrája is?

Apropó, csihi-puhi. Ebben a kérdésben sajnos Jackie nem vissza, hanem előre lépett, de ezzel csak rontott az amúgy sem jó helyzeten. A Mátrixból megismert high-tech gumiköteles légies ugrálások itt inkább kínosan kivitelezettek, a szökdelő kommandósok viszont legalább felüdítően nevetségesek. A dologban az a legszomorúbb, hogy egy jobb napokat látott filmes alacsonyodott le a szemünk láttára. Azonban ez mind semmi ahhoz képest, hogy Claire Forlani és a régóta sodródó, többre érdemes Julian Sands blamálja magát vállvetve Jackie mögött. A pénz nagy úr, mint tudjuk – úgy tűnik, annyira mégsem, hogy egy épkézláb forgatókönyvírót lehessen rajta venni. De legalább annak örülhetünk, hogy Jackie-nek új frizurája van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1760